Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

nyeket. Néhány esetben cement túladagolást alkalmaztak, azonban egyéb vegyi termék felhasználását nem tartották szükségesnek. Az erőmű alaplemezének vízzárósága a munkahézagok hiányosságai miatt kétséges volt. Ezért erről a talajvízszint-süllyesztő rendszer megszüntetése és a mederátvágás előtt meg kellett győződni. A vizsgálatot az alábbi módon hajtották végre: A legalsó talajvízszint-süllyesztő kútsor üzemét szüneteltették, így az alaplemezbe elhelyezett legmélyebben levő helyiségek mintegy 5—6 m vízoszlop nyomás alá kerültek. így lehetséges volt megvizsgálni a száraz aknának és nedves aknának, valamint az erőmű alatt húzódó turbina alagútnak és megkerülő tárónak a vízhozamát. A vizsgálatok során beigazolódott, hogy a gyanú indokolt volt. Főképp ott mutatkozott nagymértékű koncentrált vízbeszivárgás, ahol deltahálóval képezték ki az ideiglenes munkahézagokat. A koncentrált vízbetörések elfojtására több eljárást dolgoztak ki. Kísérleteztek külföldi alapanyagú epoxigyanta vakolat felhordásával és injektálással. Ez az eljárás — bár nagyon költséges volt — nem adott megnyugtató eredményt. Az injektált epoxihabarcs több héttel a beinjektálás után kocsonyás massza maradt. Az injektáló csövek dugóinak kiszedése után néhány helyen a beinjektált anyagot a víz kimosta. A turbinacsőben előregyártott betonlapok beragasztásával is kísérleteztek. A ragasztó anyag ezeken a helyeken is epoxigyanta volt. Ezt a módot sikerrel alkalmazták, azonban az eljárás nagyon nehézkes, időtrabló és költséges volt. A sok eredménytelen kísérlet után legcélszerűbbnek mutatkozott visszatérni a hagyományos injektálási eljárásra. Nagynyomású injektáló géppel mintegy 18—20 atm. nyomásig lehetett felmenni injektáláskor. Néhány helyen 400—500 liter cementtejet is betudtak injektálni a munkahézagokba. Kétszer engedték fel próbaképpen a külső vízoszlopnyomást és mérték a térségbe beáramló víz mennyiségét. A második kísérlet után a cementtej injektálás hasznossága már beigazolódott. Az első vízhozamnak mintegy tizede szivárgott csak be az alaplemez alsó térségeibe. A koncentrált vízbetörések úgyszólván megszűntek. A későbbiek során, amikor a Tisza már az új medrében folyt, az erőmű 82,00 m szint alatti összes helyiségei külső víznyomás alá kerültek. A munkahézagokon újabb vízbeszivárgásokat észleltek, amelyeket ugyancsak injektálással elzártak. 2. Földmunkák A vízlépcső megépítése érdekében végrehajtott földmunka mennyisége kereken 4,2 millió m

3 volt. Ez azt jelentette, hogy évenként mintegy másfél millió m

3 földet mozgattak meg. A földmunka a Tisza hullámterében épülő műtárgy védelmét szolgáló körtöltés építésével indult meg. 1967 tavaszán a korán érkező tiszai árhullám nagymértékben nehezítette a töltésépítés munkáit. A körtöltés megépítése után a munkagödör teljes felületét 86,50 m szintig emelték ki. A kitermelt földet a lakó- és felvonulási telep feltöltésére használták fel. 106