Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajra épült vízépítési műtárgyak mozgásjelenségei
VITA KOVÁCS GÁliOlt 1 hozzászólása Jolánkai Gyula: Az árvízvédekezési töltéserősítések egyes kérdései c. cikkéhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1973/2. füzetében) A mérnöki létesítmény méretezésének alapja a mértékadó terhelés. A tervezőmérnöknek úgy kell méreteznie, hogy a létesítmény a mértékadó igénybevételt meghibásodás nélkül tudja elviselni. Az árvízvédelmi létesítmények védőképessége akkor megfelelő, lia a védvonal a mértékadóul választott árvízi terhelésnek („kritikus árhullám") szakadást előidézhető rongálódás nélkül tud ellenállni. Az ellenállás biztonságát a töltéskoronának a mértékadó árvízszint feleLti magasságával (magassági biztonság) kellőképpen jellemezni nem lehet. A terepszint feletti legnagyobb vízoszlopmagasság (mértékadó árvízszint) a mértékadó árvízi terhelésnek kétségtelenül legfontosabb komponense, de emellell feltétlenül figyelembe kell vennünk a terepszint feletti vízoszlopmagasság időbeli eloszlását és a lehetséges hullámverést. Az árvízi terhelésnek Némethy L. és Bogárdi 1. által ajánlott számítási módszerét árvédelmi töltéseink méretezésénél és a védvonalanként változó minimális töltésméretek előírásánál célszerű lenne ezért felhasználni. Magyarországon valóban különösen nagy kárt okozhatnak az árvízi katasztrófák. Ennek ellenére a totális védelemre való törekvés valamennyi töltésezett vízfolyásunk mentén ma még túlzott igény. Néhány kiemelten értékes terület kivételével erről le kell egyelőre mondanunk, s tudomásul venni, hogy menLesített ártereink víz alá kerülésének lehetőségél teljes biztonsággal nem tudjuk megszüntetni. Természetesen minél nagyobb a védvonal védőképessége, annál kisebb az elöntés valószínűsége. A mértékadó árvízi terhelést és árvízszintet tehát gondos hidrológiai, hidraulikai és gazdaságossági vizsgálatok alapján kell meghatározni, és a mentesített ártér nagy gazdasági értéke esetén nagyobbra választani, mint kisebb gazdasági érték esetén. Az eddig előfordult legnagyobb ávízi terhelést, illetve legmagasabb árvízszintet feltétlenül különös súllyal kell bevonni a vizsgálatokba, de az ország különböző vízfolyásain eddig előfordult maximális vízhozam nem lehet a tervszerű és arányos fejlesztés kizárólagos alapja. Az árvízi terhelések eddig előfordult sokaságát adott vízfolyás vizsgált szakaszán rendszerezni, más szakaszokkal vagy más vízfolyásokkal összevetni statisztikai feldolgozás eredményeként lehet. Az adatsorok rövidsége, inhomogenitása, a feldolgozással és megbízható értékeléssel kapcsolatban ma még ténylegesen meglevő problémák nem jelenthetik azt, hogy eleve le kell mondanunk a statisztikai feldolgozás igényéről. Eddigi észleléseink alapján a ma ismert és leginkább elfogadhatónak tartott módszerekkel meg kell tudnunk határozni a különböző valószínűségű árvízi terheléseket és tetőző vízállásokat az ország összes fővédvonalára, s ezeket összevetve a mentesített ártér gazdasági értékével dönteni védvonalanként a mértékadó árvízi terhelésről, illetve mértékadó árvízszintről. A védvonalat ezek ismeretében úgy kellene kiépíteni, hogy a mentesített árteret a mértékadónál nem nagyobb terhelés esetén megvédhessük az árvízi katasztrófától. Más szóval: a vízügyi szervezet feladata olyan műveket létrehozni, s azokat úgy fenntartani, rajtuk úgy védekezni, hogy a mértékadó árvízi terhelést kellő biztonsággal képes legyen a védmű elviselni. A mértékadónál nagyobb terhelés valószínűsége eszerint előre meghatározott. A társadalomnak számolnia kellene tehát azzal, hogy — miután a totális védelem műszaki és gazdasági lehetősége nincs meg — a mértékadónál nagyobb árvízi terhelést nem, vagy csak különlegesen nagy társadalmi 1 Kovács Cábor olil. mérnök, szakmérnök, Felsötiszavidcki Vízügyi Igazgatóság (Nyíregyháza).
