Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajra épült vízépítési műtárgyak mozgásjelenségei

Hozzászólás 457 összefogással, a védekezésbe bevonható anyagi-műszaki erőforrások nagymértékű igénybevételével lehet elhárítani. Fentiek alapján egyetértek a tanulmány szerzőjével abban, hogy ,,a biztonsági magasság fogalma — ahogyan azt ma használják — elvi alapjában jogosan kritizálható". A mértékadó árvízszint és a töltéskoronaszint közötti magasságkülönbség előírásánál hidrológiai szempontok véleményem szerint nem játszhatnak szerepet. A mértékadó árvízszint meghatározásának bizonytalanságát semmiképpen sem célszerű a ,,magassági biztonság" növelésével kiegyenlíteni. A töltéskoronát azért kell a mértékadó árvízszintnél magasabbra építeni, hogy a felső réteg elszivacsosodása, korhadt gyökér-és féregjáratok miatti megnövekedett vízvezető képessége mellett biztosítani lehessen a mértékadó árvízszinten tetőző árvíz kártétel nélküli levezetését a szóban forgó töltésszakaszon egyidejűleg előfordulható legnagyobb hullámverés esetén is. Mivel a mértékadó árvízszintek meghatározásának eddigi módja (az esetek többségében eddig előfordult maximum) és a hozzá tartozó magassági biztonság a totális védelemre való törekvést tükrözte, s ez így rögzítődött mind a szakmai, mind a szélesebb körű közvéleményben, helyesebbnek vélem, ha az ettől való elhatárolódás érdekében a mértékadó árvízszint és a töltéskoronaszint közötti szükséges magasságkülönbséget magassági tátemelésnek hívjuk. ü*