Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

368 Ismertetések mázzák egyes helyeken szenny vízzagyok mérésénél. Ilyen módon a tényleges fajsúly megfelelő műszerrel 0,5 százalékos hibahatáron belül is mérhető. Azoknál a méréseknél, ahol sem az egynemű csővezeték, sem ennek bővített szakasza nem használható, akár a kedvezőtlen üzemi jellemzők, akár pedig a nem kívánatos sugárabszorpciós jellemzők miatt, tengelyirányú mérési elrendezést alkalmaznak (4. ábra). A sugárnyomvonal a csőtengely mentén van, nem pedig az átmérőn keresztül. Ebben az esetben az abszorbciós út hosszát a cső egyenes szakaszának hossza határozza meg, nem pedig a keresztmetszete. Az elrendezéssel elérhető hibahatár 50—100 mm átmérőjű csővezetékeknél megfelelő műszerrel 0,05%. Ezt a mérési módot különösen eredményesen használják számos olyan vegyianyag-féleség mérésénél, ahol a rendkívüli pontosság külön követelmény. Az elhelyezési nehézségek tipikus esete látható az 5. ábrán. Kézenfekvő megoldásnak tűnik az 5/a. ábrán bemutatott elrendezés, ahol a mérőműszert egy csőre szerelték, amely a zagyvezetékbe csatlakozik. Ha az üzem során a csővezetékben az áramlás nem telt szelvényű — ami előfordulhat — a mérés'pontatlan lesz. A kérdés helyes megoldását recirkulációs vezeték és szivattyú beépítése jelenti, ami az 5/b. ábrán látható. Ez az elrendezés biztosítja azt, hogy a mérőcső teljesen tele legyen. Üzemi vizsgálatok bizonysága szerint gyakran előfordul, hogy a csővezeték teljes keresztmetszetét nem tölti meg az áramló zagy. Ennek sokféle okozója lehet, példaként csak kettőt említettünk meg : — bizonyos esetekben gázok szabadulhatnak fel az oldatokból, a nyomásesés vagy a hőmérséklet-növekedés hatására, — máskor kémiaiTfolyamatok következtében képződik gáz, pl. szennyvizeknél. Gyakori alkalmazási hibaforrás a kezdeti hitelesítés. Olyan áramlásoknál, ahol a legnagyobb szemcseméret viszonylag nagy, a nagyobb szemcsék a cső alsó részén gördülnek v. ugrálva haladnak. Ezeket a vízszintes sugárnyaláb nem méri. Minden ilyen esetben célszerű a sugárzás irányát függőlegesen elhelyezni. (Általában a legjobb eredmény akkor érhető el — ilyen esetekben — ha a mérőberendezést a csővezeték függőleges szakaszára szereljük.) 4. ábra. Függőleges elrendezésű mérőszakasz megnövelt abszorpciós úthossza. Számjelek: 1 = sugárforrás, 2 = ólomburkolat, 3 = csővezeték, 4 = a burkolatban elhelyezett detektor 5. ábra. A műszer elhelyezése. a = hibás, b = helyes beépítés. Számjelek: l^zagycső, 2 = terelő lemez, 3 = detektor és sugárforrás, 4 = zagykeverő tartály