Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

László Elemérné: Izotópos zagytömörség mérés 369 :S. Mérőeszköz hitelesítése A műszer megfelelő felszerelése a csővezetékre viszonylag egyszerű szerelési művelet, nehezebb a műszer beszabályozása, hitelesítése. A mintavétellel való sűrűségmérés során szubjektív tévedések adódhatnak, több esetben is: a mintavételnél, a mintavétel időpontjának, a minta hőmérsékletének és fajsúlyának a megállapításánál. Ennek az a következménye, hogy a kéziúton történő mérés kevésbé pontos, mint a műszeres leolvasás. Előfordulhat, hogy a mintavétellel való műszerbeállítás során a műszer kevesebbet mutat a laboratóriumban észlelt értékeknél. Ennek több kiváltó oka lehet. Ilyen eset áll elő, például akkor, ha a zagynak a tartályból való kiömlése során az áramlásban örvénylés jön létre, ebben az esetben a szilárd részek a cső belsejében koncentrálódnak. E jelenség következtében, a mintavétel során vett anyag összetétele nem egyértelműen jellemző az anyagra. Az említett esetek nem merítik ki a lehetőségek sorát. Adott esetben más jelenség is előállhat, amely meghamisítja a mintavétel mérési eredményét. Emiatt nagyon fontos, hogy ha mérési pontatlanság gyanúja felmerül, a kérdést egyedileg megvizsgálják. A műszer kezdeti beszabályozásával kapcsolatos harmadik probléma mintavevő csövön való mintavétel esetében merülhet fel. A kéziúton vett minta sűrűsége eltérhet a műszerrel mért értéktől pl. lamináris áramlás esetén. Mint ismeretes, a csőfal közelében az anyag kisebb sebességgel áramlik, mint a cső belsejében. Ilyen esetben a mintavétel csak akkor eredményezi a tényleges értéket, ha a mintát a cső közepéből veszik. Ebben az esetben is, a műszeres mérés pontossága 5 — 10-szerese a kézi mintavétel pontosságának, a már említett szubjektív hibaforrások miatt. E különbözőség statisztikailag jelentős számú mintavétellel csökkenthető. Fentiek alapján láthatjuk, hogy a műszer beszabályozását számos tényező befolyásolhatj a, olyanok is, amelyek látszólag nem jelentősek. Ilyen pl. a csővezetéket — amelyre a műszert szerelték — körülvevő hőszigetelő anyag vastagságának, sűrűségének esetleges változása az idők folyamán. Egyéb tényezők, amelyekre feltétlenül figyelemmel kell lennünk: — a vizsgált anyag gáz vagy levegő tartalma, — a zagy szilárd részecskéinek lerakódása túl hosszú csővezeték esetében, — viszkózus folyadék-zagyok lamináris áramlása a csőfal közelében késlelteti a töménység-változást, — előfordulhat, hogy több műszer kerül beépítésre. Ebben az esetben a műszerek egymás közötti kölcsönhatásával kell számolni. Emiatt ügyelni kell a megfelelő elhelyezésre is. í. Rendszeres karbantartás A műszerek rendszeres elektromos és mechanikai karbantartása műszerész feladata. Az időszakos karbantartás elsősorban a műszer újbóli hitelesítése, a sugárforrás fogyásának kompenzálása és az üzemi csővezeték és gépi berendezés karbantartására korlátozódik. Minden radioaktív forrás sugárzása az idő függvényében csökken és fokozatosan kisebb térerősséget hoz létre. Ezért a műszert időnként újból hitelesíteni kell, hogy fenntartsuk az eredeti hitelesítési pontosságot. A hitelesítés gyakorisága függ: — az alkalmazott radioaktív izotóp fajtájától — a sugárzási úthossztól, — az alkalmazott nullázási módszertől. Kétféle ,,0" pont állítási módszer ismeretes (6. ábra). a) Rögzített ,,0" pont (6/a ábra). Hátránya, hogy a műszerleolvasások bizonyos előre meghatározható hányaddal — a skálával szemben, eltolódnak. Az eltolódás mértéke függ a műszer jellemzőitől és a kialakításától. b) Változó „0" pont állítás (G/b ábra). Lényege, hogy a rendszerben a rögzített földelést detektor és radioaktív sugárforrás helyettesíti, ún. kompenzációs rendszer, amely hasonló a mérődetektorhoz és sugárforráshoz, de amelynek a sugárzása 7 Vízügyi Közlemények