Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A szél hatására keletkező hullámzás 359 gos Meteorológiai Szolgálat bocsátott rendelkezésünkre. Az átlagoknak ilyen viszonylag rövid idősorokból kielégítő pontossággal való meghatározását az tette lehetségessé, hogy a széljárás évi változékonysága a tapasztalat szerint igen kicsiny. A négy állomásra kiszámított átlagértékekből aztán az egyenlő gyakoriságú helyeket összekötő vonalakat megszerkesztve interpolálással határoztuk meg a kísérlet helyére vonatkozó átlagokat (5. ábra), s ezeket hasonlítottuk össze a saját észleléseinkből számított értékekkel. Eszerint a „gyenge szeles" napok relatív gyakoriságának átlagos értéke a kísérlet helyére interpolálással átszámítva 16%, szemben a kísérletek során itt észlelt 15%-kal. ugyanez az „erős szeles" napokra 13%, szemben az észlelt 12%-kal. E számítások alapján tehát megállapítható, hogy a kísérleti időszak szélviszonyai gyakorlatilag megegyeztek az átlagos viszonyokkal, — legalábbis a hullámzás szempontjából alapvető fontosságú erős és gyenge szeles napok relatív gyakoriságát illetően. Ennek megállapítása után térhettünk rá a mértékadó hullámmagasság meghatározására irányuló vizsgálatokra. Erre — a vizsgálatok módszerének ismertetésekor kifejtett gondolatmenetet szemmeltartva — nem a szélerősség és a hullámmagasság közötti összefüggés meghatározása útján, hanem közvetlenül az észlelt napi hullámmagasság-maximumok statisztikai elemzése révén nyílt lehetőség. b) A csatornán a szél hatására kialakuló hullámmagasság-maximumok statisztikai vizsgálata A kísérleti időszak szélviszonyainak jellemzése során megállapítottuk, hogy az gyakorlatilag megegyező volt a kísérlet helyére vonatkozó sokéves átlaggal. Ez egyben azt is jelenti, bogy a kísérleti időszak hullámviszonyai is megegyezőek a sokéves átlaggal. Ezért ha az észlelt különböző értékű hullámmagasság-maximumok gyakoriságát figyelembe véve megszerkesztjük az empirikus eloszlásfüggvényt s ahhoz egy jól illeszkedő eloszlásfüggvényt keresünk, úgy ki lehet számítani ázt a hullámmagasságmaximum-értéket, melynél nagyobb az adott szélviszonyok mellett csak a gyakorlati követelmények mérlegelése alapján megállapított kis kockázattal fordulhat elő. A statisztikai elemzést a hullámos és hullám nélküli napokra vonatkozó 1968. és 1969. évi egymás utáni észlelések függetlenség vizsgálatával kezdtük, melyre WaldWolfowitz módszerét használtuk fel. E vizsgálat eredményeként meg lehetett állapítani, hogy a mintaelemek függetlensége gyakorlatilag kizárt. Ez tehát a folyamat fizikai oldalát tekintve azt jelenti, hogy az öntözési idényben viszonylag hosszú hullámos és hullám nélküli időszakok alakulnak ki. Más oldalról a mintaelemek egymástóli függősége bizonyos mértékig befolyásolja magukat a statisztikai vizsgálatokat is. Ennek következménye az a további megállapításunk, hogy a kísérleti időszakban a hullámos napok relatív gyakorisága 47,5% és a hullám nélkülieké 52,5% a valószínűségek csak olyan becslésének tekinthető, melynek megbízhatóságát egyszerű eszközökkel kimutatni nem lehet. A hullámos napok valószínűségének közelítő értékét ismerve rátérhetünk a magasságok statisztikai vizsgálatára. Ennek érdekében az észlelési adatsorból (az észlelési sorrendet megtartva) kiválasztottuk a hullámos napokat, feltüntettük az azokon észlelt maximális hullámmagasságokat és megvizsgáltuk, hogy a hullámos napokon észlelt hullámmagasság-maximumok összessége mint statisztikai minta egymástól független észlelésekből áll-e? A Wald-Wolfowitz-féle módszerrel elvégzett vizsgálat isméi a függőség kimutatására vezetett. Az egymást követő napi hullámmagasságmaximum-értékek kimutatott függősége ismét a hullámjelenség lefolyásának fizikai oldalát világítja meg. Az előző vizsgálat már megmutatta, hogy az öntözési idényben viszonylag hosszú hullámos és hullám nélküli időszakok váltakoznak. Most már azt is meg lehet állapítani, hogy a hullámos időszakon belül a napi hullámmagasság-maximumok is bizonyos állandóságot mutatnak, az alacsony és magas értékek csoportosan jelentkeznek. A jelenség fizikai oldalának megvilágításán túlmenően azonban a függőség fennállásának következményeként itt is figyelembe kell venni azt, hogy a matematikaistatisztikai módszerekkel meghatározott további jellemzők csak közelítéseknek tekinthetők. A továbbiakban ennek ellenére azért elvégeztük a középen kétfelé