Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
3. füzet - Lucien Duckstein-Chester Kisiel-Bogárdi István: Tavak dinamikus vízszintjének vizsgálata, különös tekintettel a Balatonra
320 L. Duckstein— Ch. Kisie l—Bogárdi I. IV. táblázat A legnagyobb szél okozta vízszint emelkedés, n = lií к Csoport m (cm)(»/W s 1 (cm !) 1. Július, augusztus 141,5 407 2. Június, szeptember 147,5 385,5 3. Május, október 148 429 4. November (december, január)* 146 407 5. (Február, március)* 134 371 6. Április 148 387 * A jég miatt nem teljes adatok. szórásnégyzete megegyezik a két összetevő szórásnégyzetének összegével. A IV. táblázat tünteti fel w(k) középértékeit és szórásait. A II. és III. táblázattal való összehasonlításból is következik, hogy а к periódusokra vonatkozó értékek közötti különbség kicsi, mivel a h s(k)+h w összeg nagyságát a hullámmagasság dominálja a Balaton esetében is, mint láttuk, ez függetlennek tekinthető а к periódustól. Azonban ebben az esetben túl sok pontatlanságot követhetünk el, ha valamennyi évszakot, vagy hónapot összekapcsolunk, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a következő fejezetben a H(k) dinamikus vízszintet úgy kapjuk, hogy a h(k) havi statikus víszintváltozáshoz hozzáadjuk a w(k) legnagyobb szél okozta vízszintváltozást. Alkalmazás a tó optimális szabályozására Mint a tanulmány elején említettük, az optimális vízszintszabályozás olyan Z(t) kárfiiggvényt vesz alapul, mely két részből áll: 1. X[g(t)], amely a g(t) átlagos havi statikus vízszint által okozott kár, például a nyári átlagos alacsony vízállás esetén az üdülőforgalomban okozott kár, vagy tavaszi átlagos magas vízállás esetén az eróziós kár; 2. Y[H(t)], amely a H(t) dinamikus vízszint által okozott kár, azaz rövid időszakra vonatkozó mennyiség, például kétórás hullámzás vagy vízszintkilendülésmérésen alapul. Z(t)=X[g(t)]+Y[H(t)] (4) A g(t) havi statikus vízállást egyszerű összefüggéssel kapjuk az alábbi szerint: g(t)=g(t~l)+h(t)-Q(t) (5) ahol legyen például g(t) — &0 cm (azaz induljunk ki 60 cm-es siófoki vízállásból), h(t) értékeit az I. táblázatból vehetjük és Q(t) az ún. szabályozási változó (a dinamikus programozás nyelvén), azaz a vízeresztés a t hónapban. Megjegyezzük, hogy a g(t) szintén normál eloszlású, és minden egyes időszakban más és más Q(t) vízeresztést tételezhetünk fel úgy, hogy Q(t) mindig <20 cm. Ilyen értelemben g(t) sűrűségfüggvénye feltételes a Q(t) szabályozási változótól függően. А II(í) legnagyobb dinamikus vízszintet a t hónapban úgy kapjuk, hogy a g(t) statikus vízálláshoz hozzáadjuk a w(t) legnagyobb szél által okozott vízszintemelkedést, а IV. táblázat alapján: H(t)=g(t)+w(t) (6)
