Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: A szentesi hévíztároló rendszer

'310 Korim К.

—Liebe P. termelést veszünk fel, akkor évi 0,15 at nyomáscsökkenésre kell számítanunk. A kutak átlagos kútfejnyomása 3,0 att, 1,5 att-nál kisebb kútfej nyomásnál pedig a létesíthető depresszió 1,0 att alá csökken, ami 50 l/p/m fajlagos vízhozammal számolva 500 l/p átlagos vízhozamot jelent 0,5 att kútfej nyomásnál. Ennél kisebb vízhozammal a túlfolyó kitermelés már nem fedezi a víz és kalória szükségletet. Ez azt jelenti, hogy a statikus kútfej nyomás 1,5 at-át csökkenhet, ami a jelenlegi nyomáscsökkenési ütem mellett kb. 10 év múlva várható. A kitermelés jelenlegi mennyiségét így is csak újabb — a még igénybe nem vett területekre és mélységszintekre telepített — kutakkal lehet fenntartani. A kitermelhető készletet ún. térfogatos (volumetrikus) módszerrel is becsülhetjük. A depresszió kiterjedését 1000 km

2-en 1000 m rétegösszlet 50%-ára vesszük fel. Az alapadatok a következőképpen alakulnak: — a depresszió kiterjedésének térfogata V

0 —5x Ю

1

1 m

3 — a depresszió /IP = 1,5 at — a kőzet és folyadék együttes összenyomhatósága (ún. formációkompresszibilitása) irodalmi adatok alapján C;=10~

4/at A vízkitermelés V a következőképpen számítható: V = V

0 • AP • С/=(5 X1

0

1

1) X (1,5) X Ю4=7,5 • 10? m

3 ez évi 10 millió m

3-es vízkitermelés mellett 7,5 évre elegendő, ami nagyságrendben megegyezik az előző módszer által számított adattal. E módszernél nem vettük figyelembe a 3/a részben feltételezett természetes, mintegy 5 millió m

3/év hozammal becsült, mélyáramlást. Ennek figyelembevételével a várható kútfejnyomás-csökkenések kisebbek lehetnek, illetve egyensúlyi helyzet állhat be. A túlfolyó termelés gazdaságos hatásának az előbbiekben felvett 1,5 at sztatikus kútfejnyomás önkényes, de a hasznosító létesítmények többségénél 500 liter/ perc-nél kisebb kitermelhető csúcshozam már nem elegendő. Összefoglalás A magyarországi hévíztermelés és geotermikus energiahasznosítás egyik legjelentősebb területe a Tisza folyó balpartján fekvő Szentes város és környéke. A mennyiségileg és minőségileg legértékesebb hévízadó képződmény az 1500—2400 m mélységben elhelyezkedő felsőpannon homok-homokkősorozat. A váltakozva települő vízzáró agj'agmárga és a hévíztároló homok-homokkő rétegek aránya megközelítőleg 50%. A szentesi hévíztároló rendszer jellegzetes példája a többszintes, soktelepes tároló típusnak, melyet egészében és részleteiben egyaránt heterogenitás jellemez. A heterogenitás nemcsak a réteg-, ill. telepkifejlődési és kőzetfizikai jellemzőkre, de a legtöbb telepparaméterre (nyomás, hőmérséklet, sókoncentráció) is vonatkozik s mind függőleges mind vízszintes irányban megnyilvánul. A hévíztároló rendszer egészén belül — az uralkodó lencsés típusú homokkifejlődés miatt — számos önálló elkülönült telep létezik. A gyakori homokösszeolvadások és ujjasodás következtében viszont nagy oldalirányú kiterjedésű hévíztároló telepek is vannak. A hévíztároló rétegek átlagos porozitású 15—25%, míg átlagos áteresztőképessége