Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Kontur Gy.: A német felső-dunai gátak 263 gébb helyeken keletkezik átáramlás, főként árkoknál, holtágaknál. Л vízárammal kihordott finom-homok kráterszerűen rakódik le és buzgárt alkot. A repedések és a csúszás mértéke szerint azonnal meg kell vizsgálni, vajon a töltést talaj törés nem fenyegeti-e? A szóbajöhető megoldások: a fedőréteg megerősítése a mentett oldalon, ez lehet terhelő szűrőréteg, vagy a gát vízoldalán a gát előterében vízzáró anyag elhelyezése ott, ahol a gát holtágat vág keresztül és azt vízáteresztő réteggel temették be. Altalaj-tömörítések más módon nem készültek és a magas beépítési költségek miatt csak különleges esetekben jöhetnek számításba, így pl. közvetlen közelben levő településnél. A tervezett dunai vízlépcsők közvetlen környezetében szükségesek lehetnek ott, ahol a vízszint állandóan méterekkel a terep felett duzzasztott, így pl. Kelheim városát a Dunától csak egy keskeny előtér választja el. A hathatós árvízvédelem érdekében nem elégséges a lecsapoló hálózat, itt a 9 m vastag kávicsréteg vízáteresztő képességének lezárása szükséges. A gát és az altalaj injektálását egy menetben szándékoznak elvégezni. A gátkörnyezet vizsgálatánál számos irodalmi adat mutat rá arra, hogy a vízfolyásban a gátláb közelében ne legyen fa. A német tapasztalatok szerint a fatörzs mögött kimélyülés akkor nem áll elő, ha a fának összefüggő erős gyökérzete van a felszín közelében is és ha a víz sebessége a 2 m/s értéket nem éri el. De jelentékeny károkat okozott a rágcsálók megtelepedése a gáton. Azt tapasztalták, hogy a fák jelenléte a víz felőli oldalon a gát lábánál nem okozott veszedelmet, sőt a fasorok a jégjárással szemben jelentős védelmet adtak. Gyors növekedésük és igénytelenségük miatt nyárfát telepítenek a gátak mentén. A gátkoronán átvezető lejáró rámpák növelik a gát állékonyságát. A lejáró rampákat bitumenes réteggel fedik. Ez a költséges kiépítés azért is előnyös, mert árvíznél a rampákat használhatják a homokzsákoknak tehergépkocsiról csónakba rakására. Az árvédelemért felelős mérnök feladata a gát megvédése a káros behatásoktól, így pl. idegen építményeket, különösen a gáttengellyel párhuzamosan futó csővezetékeket a gáttesttől távol kell elhelyezni. Ugyanis a védett területen a községi szennyvíz-tisztító telepeket és a főgyűjtőt gyakran a gátkoronával párhuzamosan vezetik. Ezzel szemben előfordul, hogy pl. Straubing város szennyvízcsatorna főgyűjtőjét 700 m hosszban kötött talajban magában az árvédelmi gátban vezették. A cső átmérője 1,2 m és a cső alsó szintje a terepmagasságban van. A megoldást a megtakarítások miatt választották. A kavicsbányákat a gátak közeléből eltanácsolják. Ezek ugyan szerintünk kevésbé veszélyeztetik a gát biztonságát, de erősen növelhetik az átszivárgó víz mennyiségét. A nem szabályosan telepített gödrökből 1954-ben olyan sok víz gyűlt össze, hogy a belvízmentesítés felmondta a szolgálatot és tehermentesítésül a l'őgátakat a víz visszavezetése céljából át kellett vágni. Jelenleg az összes kavicsbányákat már a Duna és az Isar mentén körgáttal védik, ami a szivárgó víz elfolyását megakadályozza. A körgát magasságát a helyi viszonyok szabják meg. A gátfenntartásnál megállapítják, hogy a legjobb gátfelület még mindig a jól kezelt, tehát évente kétszer kaszált, egges esetekben trágyázott és öntözött ggepszönyeg. Mióta a mezőgazdaság a gyepfenntartási munkát a saját érdekében nem látja már cl, ezért a vízügyi szolgálat különleges eszközeit kell igénybe venni. A kétszeri kaszálás költsége 0,10 DM/m

2 és a Duna és az Isar töltésein évi 350 000 DM kiadás jelentkezik. Jelenleg még birkanyájak legelik a töltések egy részét. Ez olcsó módszer és az általuk okozott kár csekély. A legeltetés következtében a rágcsálók által okozott kár csökken. De a birkalegeltetést nem lehet Németországban végleges megoldásnak tekinteni és ezért más költségcsökkentő fenntartási módszereket kell keresni. Egyik lehetőség a gátakat alacsonyan tenyésző bokrokkal beültetni. Ehhez a rézsűknek laposabbnak és a mentett oldalon a termő rétegnek vastagabbnak kell lenni. A víz felőli oldalon káros erózió a gyeptakaró hiánya miatt náluk nem fordult elő. A bokrokkal beültetett partrészek viszont könnyebben feltöltődnek. A víz felőli oldalon a termett talaj csúszásától nem kell tartani, mivel a gyökérzet jó összetartó erő. Megfontolandó azonban a bokrok telepítése a mezőgazdaságilag intenzíven kezelt és erdőszegény területeken, ahol az állatok itt könnyebben megtelepednek és idővel a töltést megrongálják. Egyes gátszakaszokon már bokrosítás van, ezek további megfigyelése célszerű. 9«