Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Jolánkai Gyula: Az árvédelmi töltéserősítések egyes kérdései

224 Jolánkai Gyula kifolyási helye is lehet. Utóbbi esetben a jelenség megtévesztően hasonlíthat egy veszélyes buzgárhoz, s a védekezést helytelen irányba terelheti. A jelzett káros szivárgást ugyanis a fedőrétegbe is behatoló szádfal orvosolhatná, míg ennek elmulasztása, és a buzgár elleni védekezés erőltetése, a baj további súlyosbodásával járhat. Mentett oldali rézsűlekagylózás leginkább akkor keletkezhetik, ha a káros szivárgásból származó víznek a mentett oldal felé való kifolyását vízzáró anyagból készített nyomópadka, vagy mentett oldal felé végzett töltéserősítéskor épített földtest akadályozza. A szivárgó víz ilyenkor a töltés testében feltorlódik, áztatja a kifolyási akadályt, és végül nagy hidrosztatikai nyomásával lelökheti az elázott földtömeget. Ilyenkor a védekezés kritikus szakasza következik mindaddig, amíg földeszsákokból, esetleg terméskőből készített bordákkal nem pótolják az elvesztett megtámasztást. A töltéskoronán nagymértékű lekagylózás esetén természetesen megszűnik a közlekedés lehetősége, ami az árvízvédekezési szállítások súlyos bajait idézheti elő. Az e fejezetben tárgyalt hibákra példaként említhető az 1970. évi árvíz alkalmával a Körös-védvonalon a Foki hídnál keletkezett rézsűkagylózás, amely a gátszakadáshoz közel álló helyzetet teremtett. d) A hullámverés mint a gátszakadás oka A töltések hazánkban szokványos gyepesített rézsűi az erős szeleknek és hullámverésnek kitett olyan védvonalszakaszokon, ahol több kilométeres meghajГ7/Г. 323S 1. ábra. Az 1940. évi tiszai árvízkor megépített tiszaderzsi töltés Fig. 1. The levee section at Tiszaclerzs damaged during the 1940 flood on the Tisza River Fig. 1. La levée de Tiszaderzs déchirée lors de la crue de Tisza en 1940