Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Jolánkai Gyula: Az árvédelmi töltéserősítések egyes kérdései

Az árvédelmi töltéserősítések 225 I VK.323

G I 2. ábra. Az 1940. évi tiszai árvízkor megrongált tégla töltésburkolat Fig. 2. Brick lining on levee damaged during the 1940 flood on the Tisza River Fig. 2. Revêtement de digue en briques endommagé lors de la crue de Tisza en 1940 tási hossz és elegendő vízmélység (2 m vagy ennél több) található, nagy viharok alkalmával még akkor sem tudnak a hullámok romboló hatásának ellenállni, ha a töltés előtl szabályszerű véderő van. Ez idő szerint rőzséből készített ideiglenes védőművekkel vagy töltésburkolatokkal igyekeznek a megtörő hullámok romboló ereje ellen a töltésrézsűt védeni. Ennek ellenére — nagy erejű, több napos viharok alkalmával — előfordul, hogy az exponált töltésszakaszok meghibásodnak. Az árvízszint viharközbeni áradása vagy apadása ugyanis azt kívánná, hogy az ideiglenes rőzsevédőmű magassági helyzetét is változtassák, amit azonban a nagy hullámzás miatt nem igen lehet végrehajtani. A szokványos meglevő téglaburkolatok sem tudnak mindenütt az erős és tartós hullámoknak ellenállni és beszakadnak. A téglaburkolatok hézagain át ugyanis a töltés földanyaga a hullámzás hatására kiszívódik, mert a burkolatok alatt annak idején szűrő ágyazatot nem készítettek. A meghibásodás olyan mértékű is lehet, hogy a töltéskorona egy része is áldozatul esik. Ilyenkor az árvízvédekezési szállítások lehetősége a töltéskoronán erősen lecsökken, vagy teljesen megszűnik (1—3. ábra). A hullámzás elleni védelem fent említett rőzseműves rendszere ma már akadályokba is ütközik. A véderdőnek a töltéshez közelebb eső sávjában telepítették a hullámtörő füzest, amelyet — a szükséges nagy ágmennyiség és a rőzsevédelem-