Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

136 Dégen Imre A víz megjelenési formái, fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságai következtében a földi élet, a termelés, a társadalmi fejlődés számára a létfontosságú, nélkülözhetetlen természeti javak egyike. Minden anyagi gazdagságnak a természet és a munka a forrása. A víz, kivéve a természetes vízkészletet, munkával nyert termék, amelyhez a kiinduló anyagi alapot a természet adja. Szerepét ezért nemcsak a természeti, hanem a társadalmi környezettel összefüggésben is vizsgálnunk kell. A víz nemcsak a természet terméke, hanem egyben része a társadalmi újratermelési folyamatnak is, melynek lényege az anyagi javak termelésének állandó megismétlődése, a termelés folytonosságának állandó fenntartása és megújulása, rendszerint magasabb szinten. Nemcsak a termelésbe és a fogyasztásba már bevont víz tekinthető gazdasági tényezőnek, hanem a vizet gazdasági értelemben már természetes állapotában is a társadalom vagyonát alkotó javak részének kell tekinteni, mely hozzátartozik a társadalom „potenciális" gazdagságához. b) A víz társadalmi-gazdasági szerepe A víznek igen fontos és sokrétű szerepe van a társadalom életében, a gazdaság fejlődésében. A víz és a társadalom állandó kölcsönhatásban van egymással. A társadalom és a víz kapcsolata három formában jelentkezik. Egyfelől mint vízhasznosítás: a víz megjelenési formáiban, biológiai, fizikai, kémiai sajátosságaiban rejlő, gazdaságilag hasznos tulajdonságok kiaknázása, másfelől mint vízkárelhárítás: a víz romboló ereje, a fölösleges és káros mennyiségű és minőségű víz elleni védelem és végül mint az emberi tevékenység visszahatása a természeti környezetre, a természetes vízviszonyok megváltoztatására. A társadalmi-gazdasági fejlődés, a társadalmi-gazdasági környezet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának számos vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. A termelőerők fejlődése és koncentrálódása, a társadalom szociális és kulturális színvonalának emelkedése, a vízkészletek fokozott felhasználásával jár. A társadalom víz iránti igénye, a víznek mint nyersanyagnak, munkaeszköznek szerepe a termelésben, a termelő fogyasztásban és a víz felhasználása személyes fogyasztásra egyre nő és mindinkább befolyásolja a termelőerők fejlődését, a gazdasági növekedést, az életkörülményeket. A vízkárelhárítás jelentősége is egyre fokozódik, mert a káros mennyiségű és minőségű vizek a társadalom anyagi, kulturális fejlődésével mind nagyobb társadalmi értéket veszélyeztetnek. A vízgazdálkodás, miközben a társadalom javára felhasználja a víz hasznos tulajdonságait és csökkenti kártételeit, mélyen beavatkozik a természetbe, a természetes hidrológiai viszonyokba és a természeti környezetet jelentős mértékben megváltoztatja. Gyakran és lényegesen módosíthatják a természetes vízviszonyokat nem vízgazdálkodási célkitűzéssel végzett gazdasági tevékenységek is (pl. erdőgazdálkodás, városiasodás, bányaművelés stb.). A vízhasznosítás a kielégített szükséglet jellege szerint két fő csoportba sorolható: — a víz felhasználása személyes fogyasztásra, a lakosság közvetlen vízszükségletének kielégítésére (ivó- és háztartási víz, üdülést, egészségügyi és sport célokat szolgáló víz stb.); — a víz felhasználása termelő fogyasztásra, a víz anyagi tulajdonságainak, potenciális és mozgási energiájának hasznosítása az anyagi javak termelési folya-