Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

A víz társadalmi-gazdasági szerepe 137 matában (ipari és mezőgazdasági termelésben, vízi szállításban, vízi energia és geotermikus energia hasznosításában). A víz kedvező (aktív) társadalmi-gazdasági szerepe a közvetlen szükségletek kielégítésében és a termelésben jut kifejezésre. A víz elsősorban, közvetlen személyi fogyasztási szükségletet elégít ki, egyéni használati jószág, amelyet az ember ivóvízként és a táplálékkal együtt fogyaszt, tisztálkodásra, tisztításra és házi szennyek elvezetésére használ. A gyógyvizek mint a legősibb gyógyszerek, a hévizek és gyógyfürdők mint gyógytényezők fontos szerepet töltenek be az egészség fenntartásában és helyreállításában. A víz kollektív társadalmi szükségleteket is kielégíthet az üdülés és a vízi sport révén. A víznek a termelésben, a termelő fogyasztásban betöltött szerepe az előbbinél sokrétűbb. A termelés majdnem minden ágában a munka tárgyaként vagy a munka eszközeként van jelen. A víz termelési alapanyagként — munkatárgyként — a termék fontos részeként jelenik meg, pl. az élelmiszer- és konzerviparban. Termelési segédanyagként vagy munkaeszközként a termelési folyamat eredményét növelő, sokszor nélkülözhetetlen és nem helyettesíthető elemeként szerepel a víz, pl. az öntözésben, az energiatermelésben, a kohászat és a kémiai ipar számos gyártási folyamatában. Termelési eszköz a víz, pl. a hidraulikus zagyszállításnál, ahol mechanikai energiáját hasznosítják a víz elragadó erejével mozgatott szemcsés anyagok szállítására csővezetékben. Termelési közeg a víz, vagyis olyan anyag, amelyben a termelés folyik, pl. a halgazdaságban vagy a vízi közlekedésben. A felszíni vizeknek a helyzeti magasságkülönbségből származó mozgáskészsége, helyzeti energiájának mozgási energiává való átalakíthatósága révén a víznek mint energiahordozónak a szerepe is nagy fontosságú. A vízkárelhárítás a kárt okozó folyamat jellege szerint három csoportba sorolható: — a víz romboló ereje elleni védelem (árvízvédelem, folyószabályozás, mederrendezés, erózió elleni védelem stb.); — fölösleges és káros mennyiségű vizek elleni védelem (belvízvédelem, lecsapolás, alagcsövezés stb.); — a vizek káros szennyeződése elleni védelem. A gazdasági életben a víznek káros (passzív) szerepe is érvényesülhet (árvízi és belvízi elöntések, magas talajvíz, erózió, szennyvíz). A károk elhárítása, az ellenük való védelem a gazdálkodás költségeit növeli és nagy társadalmi ráfordítást igényel. IIa az elhárítás nem megfelelő, veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot, bekövetkezhet a közvetlen vagy közvetett kár, a termelés, a munkafolyamatok eredményességének csökkenése, a javak megsemmisülése. A vízkárok elhárítása növeli a társadalmi termelés realizálható értékét. A szennyezett víz korlátozza a vízkészletek felhasználhatóságát, ártalmas az ember szervezetére és természeti környezetére. A természeti környezet (bioszféra) megváltoztatása az emberi tevékenység révén — a népesség növekedése, a városiasodás, újabb területek művelésbe vonása (erdőirtás, lecsapolás, ármentesítés), az agrotechnikai módszerek fejlődése, a növekvő víztermelés, a vizek kártételeinek elhárítása, a hulladékanyagok, szennyezett vizek bevezetése a befogadókba — a víz természeti körforgását befolyásoló tényezőkben (pl. hőmérséklet, széljárás, vízelnyelő képesség, relatív páratartalom stb.) és a víz anyagi tulajdonságaiban változásokat idéz elő. Ezek hatása a lefolyási viszonyok-