Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK VÍZVÉDELMI SZIMPÓZIUM 1972-BEN SVÁJCBAN Ismerteti: YINCZE OSZKÁR Mi a való helyzet napjaink természetes vizeinek állapotában, és milyen rendszabályokat indokolnak a vizek minőségének megjavítására irányuló átfogó kezdeményezések. Ez adta meg az alaphangját az Európai Vízvédelmi Szövetség három napos szimpóziumának, melyet 1972. október 16-án nyitott dr. Braun a Svájci Víz- és Levegővédelmi Egyesület elnöke. Â szimpózium első napján az eddig hozott rendszabályok pozitív és negatív hatásait vitatták meg, különös tekintettel a Rajna, a Rhone és a Duna, valamint Északés Dél-európa parti vizeire vonatkozóan. A harmadik ülésnapon pedig a mechanikaibiológiai víztisztítás és a természetes vizek fölötti felügyelet kérdéseit, javaslatait, tervezett rendszabályait tűzték napirendre. 1. A vizek védelme nemcsak szennyvíztisztítás A Svájci Környezetvédelmi Hivatal igazgatója Fritz Baldinger azt a kérdést fejtegette, hogy vajon a globális és exponenciális népességnövekedés, továbbá az ipari forradalom mind súlyosabb környezetrontó hatásain úrrá tudunk-e lenni? Fritz Baldinger e kérdésre nem adott egyértelmű választ. De síkra szállott amellett, hogy az ember idővel mindinkább képes lesz a világűr további térségeinek felkutatására és meghódítására. Napjaink hatalmas technikai eredményei is tanúsítják, az ember nem nyugszik bele abba, hogy az ismert földi adottságok, tények előtt fejet hajtva kapituláljon. A tudomány, a technika, a jog és a közgazdaság sokoldalú erőfeszítéseit ahhoz a szívós küzdelemhez hasonlította, amely egy, ma még előre nem látható napon az emberiséget a zavartalan béke áldásaival ajándékozhatja meg. A vízvédelmi kérdésben kifejtette: Svájcban a munka „félidejében" tartanak. Ez azt jelenti, hogy a közüzemi tisztítóberendezések széles hálózatának kiépítése révén az országszerte keletkező, de biológiailag még lebontható szennyvízmennyiség fele már megtisztítható. Ez az eredmény kétségtelen nagy siker. Nem megnyugtató ezzel szemben az, hogy a helyzet a folyók, tavak igen hosszú partszakaszain még a törvényes előírások színvonalát sem üti meg. Emiatt Svájcban is számos olyan tó van, amelynek euLrofizálódási folyamatát a mai napig sem sikerült megállítani. A természetes vizekben a nehezen, sőt egyáltalán le nem bontható anyagok jelenléte is nyugtalanító. Baldinger azt a kérdést mérlegelte, hogy a nyilvánosságot miképpen és mikor tájékoztassák arról a nem éppen vigasztaló tényről, hogy az ezideig „propagált" szennyvíztisztító eljárások egyedül nem alkalmasak a természetes vizek tisztává tételére. Azért mihamarabb más, jóval hatékonyabb szennyvíztisztítási technológia kidolgozására és alkalmazására kell áttérni. Nem győzik kellőképpen hangsúlyozni, — fejtette ki az előadó — hogy bár a szennyvíztisztítás jelentősége nem csökkent, nem tekinthető az egyetlen és üdvözítő védekező rendszabálynak. Igen fontosak az üzemen belül alkalmazandó rendszabályok, — amelyek az üzem számára is igen nyomós előnyökkel párosulnak — a természetes vizeket pedig eleve megóvják az ártalmas, káros anyagok közvetlen, tömény hatásától. Ezúttal olyan új technológiai módszerekre gondol az előadó, amelyek mellett mérgező hatású és a biológiailag nehezen vagy egyáltalán le nem bomló anyagok a folyók ágyába már be sem kerülhetnek. „Űj, a környezethez harmónikusabban al-