Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

128 Ismertetés kalmazkodó ipari technológiák, valamint megfelelő agrár és egyéb termelési módszereknek kell olyan irányban hatniuk, hogy a felszíni vizek a szántóföldekről, a levegőből minél kevesebb szennyterheléssel telítődjenek. Ehhez még nagy erőfeszítéseket kell tennünk, mert a vizek védelmét — a környezetvédelem fontosságához képest — egyelőre még mindig jelentéktelennek kell tekintenünk". Végül ez év július 1-én életbe léptetett szigorú svájci vízvédelmi törvény jelentőségét — mint az ország jogi fundamentumát — méltatta. Kitért arra, hogy a roppant erőfeszítéshez mérten a tudomány és a technika embereinek fokozott kötelessége, hogy a felelőtlenség és tudatlanság okozta károk jóvátételét teljes erejével segítsék. 2. A közösség túlterhelése A tárgyalások további folyamán H. H. Hauri arról a tanácstalanságról szólott, amellyel a környezetproblémával szemben még a fejlett országok egész sorában is viseltetnek. Miután neves tudósok között, akik a katasztrófa lehetőségéről a nyilvánosságot már némileg tájékoztatták, az az érzés uralkodott el, hogy máris fizikai létünkről és gyermekeink jövőjéről van szó. Mindez lényegében nem is túlzás. A bizonytalanság légkörében azonban lábrakaphat az a tendencia, amely a hatóságok felelősségét a reálisnál jóval erősebben felnagyítva állítja a közvélemény elé. Jellemző e felfogásra pl. az a hasonlat, hogy néhány esztendővel ezelőtt még az országutak építésének vontatott tempóját nehezményezték, ma azonban a svájci, és nyilván nem csak a svájci közvélemény hangjából világszerte azt halljuk kicsendülni, hogy az építő tevékenység mai lázas ütemét mihamarabb csendesíteni, mérsékelni kell. És ezt, ugyancsak világszerte, mind inkább az állam beavatkozásától várják. A szimpózium referátumaiból félreérthetetlenül kicsendült, hogy a közvélemény nagy részére - gyakran politikusok, újságírók véleménye is — csupán elvétve alkalmas a környezetvédelem kérdéseinek és a nagy összefüggéseknek megértésére. Jónéhány kérdésben a tudomány és technika szakemberei is szinte a sötétségben botorkálnak. Ezért — amint ezt Hauri a szimpózium zárszavában egyértelműen kifejezte — feltétlenül szükséges, hogy a szimpózium az álláspontját minden kérdésben félreérthetetlen világossággal szögezze le, és ezzel is segítse a feladatok tisztázását. ^ íjí Magyarország és még néhány dunamenti állam számára határozottan értékelni kell azt, hogy a szimpózium a Rajna és a Rhone kérdései mellett a Duna rohamos szennyeződésének kérdéseit is napirendjére tűzte. A legnagyobb veszély ez idő szerint a Rajna szennyterhelése. Mind nagyobb veszély fenyegeti azonban a Rhone vízállományát is, amely a Genfi tó medréből kilépve még üde, turistaélmény-számba menő hegyi folyó képét mutatja. Svájc határát elhagyva azonban mind nagyobb szenny tömeg hordozójává válik. Minden előrelátó ember egyetért abban, hogy a folyó megmentése mindinkább európai üggyé válik. Ugyanezt mondhatjuk el a mi Dunánkról is, amely hét országon áthaladva éppen napjainkban rohamosan veszti el eddigi viszonylagos tisztaságát, és a dunamenti országok életérdekein túl a kialakuló közép- és keleteurópai folyami úthálózat is a gyors és radikális beavatkozást, a nemzetközi védelem hatékonyabb kiterjesztését követeli.