Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása

Vita 44.'} Hozzászólás Dr. lialoijh János: А \ ízkorniáuyzás a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszerében e. cikkéin /. ( Megjelel}! a Vízügyi Közlemények 1972/2. füzetében) Hozzászóló: Dr. Dávid László, Dóra Tibor és Péczely Tibor. A vízgazdálkodás fejlődésével mind bonyolultabb létesítményrendszerek létrehozására kerül sor, amelyek — nyilvánvalóan — egyre magasabb üzemtechnológiái szinten kell működjenek. így van ez hazánk egyik legnagyobb, építés alatt álló vízgazdálkodási létesítményrendszere, a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei esetén is, amelyek számos műszaki újdonságuk mellett üzemtechnológiái rendszerüket tekintve is eltérnek a hazánkban eddig alkalmazott rendszerektől. Az új megoldás mindig megkívánja a több oldalú megközelítést, a minél több szempont szerinti értékelést. Ezért olvastuk örömmel dr. Balogh János elgondolkoztató tanulmányát, amely a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszerei üzemtechnológiájának egyik fontos kérdésével, a vízkormányzással foglalkozik. Figyelmesen elolvasva az 1972-ben megjelent tanulmányt, amely az irodalomjegyzék ' évszámaiból következtetve 1970 végén vagy 197Î-ben készült, kitűnik, hogy a vízkormányzás elméleti kérdéseinek értékes tárgyalása mellett számos kérdésben élesen vitatja és helyenként — feltételezhetően félreértés miatt - pontatlanul használja fel a VÍZITERV-nek a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei főműveinek előmunkálatai során 1907 elején készült „Üzemelési javaslat a vízszolgáltatás módjára és szervezetére." c. tanulmányát [1]. Sajnálatos, hogy nem említette meg a szerző hivatkozáskor e V ÍZ ITERV-tanulmány készítésének időpontját, mert egyfelől így nagymúltú szaklapunk olvasói tanulmányának olvasásakor érzékelték volna, hogy egv öt évvel korábbi munka — az azóta bekövetkezett fejlődés miatt ma már kicsit időszerűtlennek tűnő — kritikáját olvassák, másfelől a VÍZITERVben a többéves munka során kidolgozott üzemtechnológiái rendszer (amelynek első lépése az említett tanulmány) teljes bemutatása megkímélte volna néhány — feltehetően hiányos tájékozottságból eredő — kritikai észrevételének megtételétől. Például attól, hogy megállapítsa, „az öntözési üzem módjára nézve is csupán vázlatos elgondolások alakultak ki". E megállapítás már másfél évvel ezelőtt sem volt helytálló. Hozzászólásunkban ezért egyfelől a Vízügyi Közleményeket olvasó szakemberek teljesebb tájékoztatása érdekében röviden bemutatjuk az öntözőrendszerek tervezett üzemtechnológiái rendszerét, amelynek szerves része a vízkormányzás, másfelől a szerző néhány megállapítását igyekszünk teljesebbé tenni. A kiskörei öntözőrendszerek üzemtechnológiájának kialakítása a vízgazdálkodás gyakorlatában ma még ritkán alkalmazott módon a műszaki létesítmények tervezésével párhuzamosan indult meg. F.z azt jelentette, hogy az üzemtechnológiái tervezés rendszertechnikai alapon a nagy elemektől haladt a legkisebbekig. Ennek megfelelően, elsőként 1967-ben elkészült a rendszer főműveinek már említett alapvető üzemtanulmánya [1]. Ezt követte az öntözőfürtök működésének technológiai tanulmánya [2]. A kiviteli tervezéssel összhangban pedig az egyes fürtök konkrét technológiai rendszerét a fürttanulmányok dolgozzák ki. Ezek közül elkészült a J-III. fürt technológiai tanulmánya [31 és kidolgozás alatt áll a többi átkapcsolásra kerülő fürt technológiai tanulmánya is. E tanulmányok egyikének sem volt célja az üzemtechnológiái módszerek, eljárások jellemzőinek tudományos vizsgálata, azt a korábbi vagy menet közben folyó kutatások, például dr. Szigyártó Zoltánnak a munkái elvégezték. Ezek általában a választott rendszert és jellemzőit ismertetik részletes indoklás nélkül. A hiányolt részletes indokokat a tervezők kész örömmel smertették volna a szerzővel. A technológia rendszer kidolgozásának alapjául szolgáló vizsgálatok eredményeit és magát a technológiai rendszert ugyanakkor — a kidolgozás állapotában, a különböző készültségi szinteknek megfelelően — a tervezők előadásokban, szakcikkekben több ízben ismertették [4, 5, 6, 7, 8, 9]. Így a szerzőnek az a megállapítása, hogy a tervezés a rendszerek üzemével kapcsolatosan felvetett „gondolatokat nem viszi tovább a rendszer alacsonyabb kategóriájú első és másodrendű mellékcsalornái-