Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása

442 Dávid, L.—Dóra T.—Péczely T. hozzászólása ig", tehát csak abból fakadt, hogy — feltételezhetően — nem jutott hozzá a témával kapcsolatos és zömében nyomtatásban is megjelent említeti, anyagokhoz. Ugyanakkor azonban megállapítható, hogy már az üzemtechnológiával foglalkozó első tanulmány leszögezi, hogy „nemcsak a főcsatornák üzemi kérdéseit tárgyaljuk, hanem a fürtcsatornák és öntözőtelepek létesítése során figyelembe veendő közös alapelveket is rögzítjük, mivel üzem szempontjából az öntözőrendszereket egységes egésznek kell tekintetünk" és — a rendszertervezés követelményeinek megfelelően — meghatározza — a főművek tervezése szempontjából szükséges mértékig — az alegységek üzemtechnológiáját. A kiskörei öntözőrendszerek üzemtechnológiai tanulmányai tehát az üzemtechnológia teljes rendszerét felölelik, meghatározva az öntözővíz-szolgáltatás teljes folyamatát a vízbeszerzéstől a vízkormányzáson és a fogyasztóknak történő szolgáltatáson keresztül a telepen belüli hasznosításig és a csurgalékvizek elvezetéséig. Az üzem alapvető célkitűzése az, hogy a rendszer a vízfogyasztók igényét minél tökéletesebben ki tudja elégíteni. Ezért a kiskörei öntözőrendszerekben a vízszolgáltatás — bizonyos feltételek mellett — szabadon kerül megvalósításra. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók saját vízkivételeiket maguk kezelve, a megkötött vízszolgáltatási szerződés keretein belül, a vízkivételeik maximális vízszállításáig akkor és anynyi vizet vesznek ki, amennyit az adott időpontban optimális érdekeik megkívánnak. Ez az elv megegyezik a kommunális víz-, a gáz-, az elektromos szolgáltatás gyakorlatával. A szolgáltatás vázolt rendjét azonban bizonyos kötöttségek, lehetőségek — természetszerűleg — ebben az esetben is korlátozzák. A korlátozást előidézhetik hidrológiai és üzemi okok. Hidrológiai korlátozásra a teljes kiépülés után (15 — 20 év múlva) az évek 20%ában kell számítani, a rendszerek és a hullámtéri tározó hidrológiai méretezéséből kifolyólag. (A terv szerint a vízkészletek szempontjából csak az évek 80%-ában van lehetőség a teljés igény kielégítésére.) Üzemi korlátozást részben műszaki, részben szolgáltatási okok idézhetnek elő. Műszaki okokból származó korlátozások csoportjába sorolható valamilyen előre nem látott meghibásodás folytán kialakulL rendkívüli üzemszünet. Ennek előfordulási valószínűsége csökkenthető, azonban meg nem szüntethető. Szolgálati okokból származó korlátozások a rendszer üzemét befolyásoló egyéb adotlságok hatására következnek be. A szivattyútelepek utáni szakaszokon, mind a betelepülés során, mind a teljes kiépülés utáni időszakban a vízszolgáltatás célszerűen napi 21 órában vehető igénybe, mivel az elektromos szivattyútelepek az esti csúcsidőben nem üzemelnek. Korlátozásra másik okot adhat az a tény, hogy lia a teljes kiépülés után a tervezettet meghaladó különlegesen nagy vízigények lépnek fel csúcsidőszakban, aminek következtében a csatornák nem tudják a szükséges vízhozamot szállítani. Ilyen esetek elkerülésére rövid ideig sor kerülhet az igények előzetes összehangolására és az ennek megfelelő ellenőrzésre. A teljes kiépülés után a csúcsidőszakban történő többletfogyasztást a vízdíjak megfelelő kialakításával is lehet szabályozni mégpedig úgy, hogy az ilyenkor fogyasztott víz drágább legyen. Szolgálati korlátozást idézhet elő a főcsatornák vizének időszakos elszennyeződése is (ami főleg halastavak szempontjából káros). Ez a — főleg minőségi korlátozás — előre jelezhető, de teljes kiküszöbölése bizonytalan. Az öntözőrendszerek vízszolgáltató csatornahálózatának üzemtechnológiái rendjét az ismertetett szolgáltatási alapelvnek és a helyi természeti, társadalmigazdasági viszonyoknak megfelelően, azokkal szoros összhangban az alsó vezérlésű, automatikus alvízszinttartó rendszer jellemzi. Kivételt csak egyes belvízlevezető csatornák képeznek és néhány olyan alárendelt öntözőcsatorna, amelynek átépítése gazdaságtalan, illetve már telepi tápcsatornának minősül. Ezek felső vezérlésűre épülnek ki. Az átmenet nem jelent problémát, mert a magasabb rendű alsó vezérlésű szakasz szempontjából a felső vezérlésű alsóbb szakasz vízkivétele, mint fogyasztói vízkivétel működhet, amelyet — e vezérlési forma jellegének megfelelően — kezelni kell. A főcsatornák vízkivételi művei alulról vezérelt villamos automatikával, a főés mellékcsatornák bögéző műtárgyai általában hidraulikus alvízszinttartókkal,