Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása
440 Mészáros L. és Szepesi К. hozzászólása értéke az idő előrehaladtával rohamosan csökken, addig az előírásaink szerint készült meszes stabilizációé fokozatosan növekszik. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a 6 — 8 kg/cm ! nyomószilárdsággal bíró, vízzel kölcsönhatásba jutó rendszer fagyállósága nem képzelhető el. Mindezeket szem előtt tartva, a gazdaságos talaj stabilizációs módszer kiválasztásával kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogy vajon az-e az olcsóbb, amelyik pár hónap alatt tönkre megy, avagy a másik, amelyik esetleg 10 — 15%-kal többe kerül, de a műszaki célt idöállóan és maradéktalanul megvalósítja. Bagamérnál egyébként tudomásunk szerint a pernyés stabilizáció fajlagos költsége volt a drágább. Összefoglalóan megjegyezzük még, hogy a szerzők a vízépítés területén alkalmazni kívánt talaj stabilizációra az időállóság és fagijállóság tekintetében jóval nagyobb engedményeket tesznek, mint a jelenleg tárgyalás alatt levő KPM SZ U5/1972. T.jelű talajstabilizációs szabványtervezet, és ez a körülmény a jóval igényesebb vízépítési feladatok szempontjából erősen kifogásolható. Végezetül, de nem utolsósorban a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk a bagaméri talajstabilizációs munka szervezéséről, a technológiai előírások betartásáról és a7. események pontos, lelkiismeretes regisztrálásáról. I>r. Hogúrdi István és S/.enWjyörjiyi Géza válasza Mészáros Lajos és Szepesi Károly hozzászólására A hozzászólás hasznosan világít rá a talajstabilizáció kétféle szemléletéből adódó problémákra. A hivatkozott tanulmányban rögzítettük, hogy a bagaméri terepkísérlet egyik legfontosabb célja a rézsűstabilizálás technológiájának alkalmazása volt. Ezt a feladatot a tercpkísérlet során teljes mértékben megoldottuk. Ugyancsak igazoltuk, hogy az erőművi pernyét a technológiai folyamatban gazdaságosan lehet felhasználni. Kapcsolódva az előző két feladathoz, a talaj keverékhez a visontai hőerőmű semleges kémhatású pernyéjét cementtel keverve alkalmaztuk kötőanyagként. Az összetételt előzetes laboratóriumi vizsgálatok és külföldi irodalmi adatok szerint választottuk meg. A pernyés stabilizáció gyakorlati alkalmazása azonban hazánkban és külföldön egyaránt még csak kísérleti időszakban van. A bonyolult kémiai kölcsönhatásokat számos bizonytalanság terheli, hogy csak egyet említsünk, a pernye finomsága döntő hatással van a talajkeverék szilárdságára. Ezzel szemben a hozzászólók által is javasolt cementes-meszes stabilizáció várható szilárdságát nagy biztonsággal lehet előrejelezni. A pernyés stabilizációt ennek ellenére célszerű volt megvalósítani, tekintettel a pernyeelhelyezés egyre növekvő népgazdasági igényére és ebből eredően a pernyének, mint kötőanyagnak olcsóságára. Ügy véljük, hogy a pernyével stabilizált szakaszok tönkremenetele ellenére a pernyés stabilizálást tovább kell vizsgálni, hiszen a terepkísérlet eredményeképpen a beépítés technológiája megoldott. Meg kell jegyezni, hogy a vízépítési burkolatok esetén legtöbbször nincs szükség a hozzászólók által említett 8Ü 200 kg/cm 2 nyomószilárdságra. Ennél sokkal fontosabb a hajlékonyság és sokszor a repedésmentesség. Ugyanakkor nem lehet vitás, hogy az ugyanolyan technológiájú és csak szállítási költséggel terhelt pernyés stabilizáció készítése lényegesen olcsóbb, mint a viszonylag nagymennyiségű (l r> — 20%) cementet és meszet tartalmazó talajkeveréké.
