Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja

Nagymélységii porózus víztároló rendszereink 381 ségi vízkészlet jellegének és nagyságának becslésére az egységnyi vízkivételre eső nyomáscsökkenési érték szolgáltatja a legmegbízhatóbb adatokat. Nagydimenziójú mélységi víztárolók és nagy vízkészletek esetén a rétegnyomás a vízkivétel folyamán évekig, sőt olykor évtizedekig változatlan marad. "5. Л nayyniélyséyű víztároló rendszerek működésmódja és áramlásiviszonyai .Minthogy nagymélységű víztároló rétegeink termelési kapacitása elsősorban e víztartók nagyságától függ, ezért a szükséges vízigény kielégítése céljából a gyakorlatban egy-egy kútban több réteget nyitnak meg, és állítják a termelésbe. Általában 5—15, egyenként 3 m-től 20 m vastagságig terjedő rétegszakaszt nyitnak meg. A pliocén üledékképződés általános jellegéből adódóan bizonyos direkt összefüggés mutatkozik az egyedi rétegek vastagsága és e rétegek alkotta telepek dimenziója között. Megfigyelt tény az, hogy minél vastagabb a megnyitott vízadó réteg, annál nagyobb a vízhozama. A változó vastagságú egyedi rétegek vízadó képessége különböző, miként azt a szakaszosan, külön-külön végrehajtott rétegpróbák, rétegvizsgálatok, valamint az áramlásmérések (reométeres vizsgálatok) bizonyítják. A heterogén, többtelepes, többszintes tárolórendszerek tehát számos elkülönüli áramlási egységet foglalnak magukba, jóllehet ezek áramlási jellege és viselkedése nagyjából azonos. Vagyis összetett hidraulikai rendszerekről van szó, ahol az egyes hidraulikai egységek szuperponálva vannak. Az egyedi, önálló — geometriai alakját tekintve — vékony, lepelszerűen települő víztartó rétegek eleve meghatározzák a vízáramlás mechanizmusát és jellegét. A sokszor nagy területi kiterjedésű s nagytérfogatú víztároló rendszerek méreteihez képest ritkán telepített mélyfúrású kutak nem adnak felvilágosítást a telephatárok helyzetéről, a tápterület valódi nagyságáról, csupán a kutak körzetére, hatásterületére nézve nyerhetünk adatokat kúthidraulikai és rétegnyomásenielkedési vizsgálatok és számítások révén. A magyar mélymedencékben a mélységi víztároló-rendszerek kiterjedése tágabb értelemben véve az esetek többségében „végtelen". Gyakorlati értelemben „végtelen" tárolóról akkor beszélünk, amikor a termelésvizsgálati időszakban külső határ jelenléte nem mutatható ki. A nagymélységű zárt víztároló rendszerekben a kutak megnyitásával kezdődik meg a vízáramlás. A kút körül lecsökken a rétegnyomás, depresszió képződik s ezáltal mesterséges nyomásgrádiens létesül. E kisebb nyomású terület sugárirányban terjedve ki ún. lokális hidrodinamikai nyomásgrádiens kialakulását eredményezi a kút irányában. Az áramlás irányát természetesen ez a nyomásgrádiens adja meg, mely mélységi víztartóinkban főleg az áteresztőképesség függvénye. Minthogy mélységi vizeink áramlása olyan rétegekben történik, melyek vastagsága a vízszintes kiterjedéshez képest elhanyagolhatóan kicsi, ezért az áramlás síksugaras, s a Darcy-féle egyenlet jó közelítésként alkalmazható. A víztároló rendszerekben tárolt potenciális energia felszabadulása következtében az ún. telepfolyadékok (víz + gáz) rugalmas kiterjedése (nyomásdisszipáció) ún.