Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
3. füzet - Sárváry István: A Budapesti termálvizek védőterülete
A budapesti termálvizek védőterülete 275 II. táblázat \ maximális visszaáramlási sebesség számításánál kihagyott víznyerőhelyek adatai Hőfok Hozam X hőfok Viznycröhely °C ezer m 3/nap Hozam X hőfok Római f. 19 0,500 123,2 Csillaghegy 22 10,550 232,0 Pünkösd f. 24 1,200 28,8 Csepel II. 41 2,G00 106,5 20,850 490,5 egyenletből a visszaáramló 80 °C-os víz hozama: X = 23 000 m 3/nap = 960 m 3/óra Az alááramlási sáv szélessége (Árpád-forrástól Tétényi úti kútig). L = 9,5 km A visszaáramlás mélysége, feltételezve, hogy az csak az erősebben karsztosodott felső sávban történik: M =100 m Hézagtérfogat (az erősebb karsztosodottságra való tekintettel): e = 2,5% Ebben az esetben o=4,05-102 [m/óra] ami cca. egy nagyságrenddel nagyobb a minimális, átlagos sebességre kapott értéknél. Ismét a Városliget II. fúrást választva példának ezekből az adatokból 7? = 190 [m] sugarú nagyobb sebességű zónát számíthatunk. Ez a méret ugyanúgy túlhaladja a visszaáramlási sáv feltételezett mélységét, mint az előző esetben, de most is azonos módon értelmezhető. A bemutatott példa alapján nyilvánvaló, hogy közvetlen vízelvonás veszélye akkor fenyegeti az egyes víznyerőhelyeket, ha azoktól olyan távolságban létesítünk újabb vízkivételt, hogy a kialakuló nagyobb sebességű zónák egymásba metszenek. így az elsőrendű hidraulikai védőterület átmérőjének nagyságrendjét a fentiekben legkedvezőtlenebb esetként kiszámított Városliget II. fúrás alapján a fúrásokra maximumban 1,5 km körüli értékűnek vehetjük [L. (4) képletet.] Az ezen belül létesített újabb fúrás a meglevőnél valószínűsíthetően azonnali hozamcsökkenést idéz elő. Az ennél nagyobb távolságban létesített fúrás viszont csak akkor okozhat közvetlen károsodást, ha a meglevővel azonos nagyszerkezeti vonalra települ.
