Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
3. füzet - Sárváry István: A Budapesti termálvizek védőterülete
276 Sárváry István с) Másodrendű hidraulikai védőterület Másodrendű hidraulikai védőterületnek nevezzük azt a területet, amelyen belül létesített új víznyerőhely üzemeltetése a régebbi vízkivételnél gyorsan bekövetkező „nyugalmi víznívó" csökkenést és ezzel kapcsolatban a Q/H görbe jellegétől függően kisebb mértékű, lassabban bekövetkező hozamcsökkenést okozhat. Az összefüggések hatótávolságának meghatározásánál a III. táblázatban összefoglalt vizsgálatok eredményeire hivatkozunk. Kétségtelen, hogy a korábbi vizsgálatok alkalmával nem minden esetben kísérték figyelemmel a Duna vízszintváltozását és a légnyomás változást, ez azonban a maximum néhány óra tartamú vizsgálatoknál nem okozhatott számottevő hibát. A zuglói Paskál-kútnál ehhez hozzátehetjük még, hogy a két hétig végzett vízkivétel hatására az azt megelőző vízszinthez képest a Városliget II. kútnál 0,7 m-es, a többi három megfigyelt helyen ennél valamivel kisebb nyugalmi vízszintsüllyedés következett be. A süllyedések tendenciája szerint a teljes süllyedés (a kompresszorozás folytatása esetén) ennek az értéknek mintegy 1,5-szerese lett volna. A III. táblázatban felsorolt vizsgálatok alapján kimondható, hogy egyes fúrásoknál — különösen azoknál, amelyek szerkezeti vonalak mentén állnak kapcsolatban egymással — több km-es távolságban is néhány óra, de maximum néhány nap alatt dm-rendű süllyedések következhetnek be a nyugalmi víznívóban. Megállapítható, hogy a budapesti hévízkutaknál a fentiekben definiált másodrendű hidraulikai védőterületek már jelenleg is egymásba metszenek, tehát a víznyerőhelyek üzeme — bár a Q/II görbe jellegétől függően kisebb mértékben — befolyásolja a szomszédos víznyerőhelyek hozamát is. d) Hidrogeológiai védőteriilet Hidrogeológiai védőterületnek nevezzük azt a területet, amelyen belül létrehozott változások befolyást gyakorolnak a források és fúrások tápterületére, és ennek következtében másodlagosan a vízhozamra is. A hidrogeológiai védőterület határa nem húzható meg egyértelműen sem a földtani-szerkezeti viszonyok ismerete, sem a karsztvízfelszínben mutatkozó gerincek alapján, még akkor sem, ha ezek az adatok a jelenleginél lényegesen részletesebben ismertek volnának. Korábbi vizsgálatok már kimutatták [11], hogy a dorogi szénbányászat az egykori tápterülettől viszonylag nagy távolságban létesített depressziójával egyrészt a vízgyűjtő terület határainak befelé való eltolódását, másrészt a jelenlegi határokon belül a karsztvíznívó süllyedését okozta. Megállapítható, hogy a hidrogeológiai védőterület nagysága függvénye azon változások nagyságrendjének, amelyeket a források tápterületén, vagy azon kívül létrehozunk. Az eddigiekben tapasztalt hatások nagysága alapján arra következtethetünk, hogy megfelelő körülmények esetén harminc kilométer távolságban már néhányszor 10 m 3/perc nagyságrendű vízkivétel is deciméter-nagyságrendű „nyugalmi vízszint"-süllyedést okozhat (pl. Római-fürdőnél), és ezzel a vízhozam jelentős csökkenését idézheti elő. A várható hatás nagyságrendjét egyébként megbecsülhetnénk a különböző területegységekre elvégzett vízháztartási vizsgálatokkal is. E vizsgálatoknál azonban több olyan tényezőt kellene figyelembe venni (párolgási veszteségek, a későbbiekben kimutatott hosszú átfutási idő stb.), melyek ma még csak kismértékben ismertek.