Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

206 Kozák István A béléscsőbe építették be a számított méretű fagyasztócsöveket. A teljes fagyasztótelep felszerelése és próbaüzeme után kezdődött meg az aktív fagyasztás, vagyis a környező kőzetben a zárt fagyhenger kialakítása. Ezzel egyidejűleg folytak az aknamélyítés felvonulási és előkészítési munkái. Az előkészítés egyik lépcsője a fagyasztópince építése volt, mely 8,02 m belső átmérővel és 38 cm falvastagsággal készült. Természetesen az akna és fagyasztópince lefedése hőszigeteléssel volt ellátva, amint a fagyasztás megfigyelő fúrólyukában a fagyköpeny záródását észlelték. Az aktív fagyasztás 30. napján megkezdték az akna mélyítését bányászati módszerrel. A tulajdonképpeni aknamélyítés már rutinmunka volt. A meddőszállítást egyhatású szállítógéppel, 800 literes bödönökkel, a téglaszállítást téglaszállító haranggal végezték. A falazás a szokásos módon bányafalazó habarcsba rakott pillértéglával folyt. A fal mögötti többletkitörést Duna-homokkal töltötték ki. A vízzáró agyagban (42 — 51 aknaméretek között) a fal mögé В 280-as betont építettek. A járóosztályt maximálisan 8 m elmaradással szerelték. A falazat megfogására az 1. ábra szerinti helyeken a szokásos falazati lábakat építették be. Az aknában két közbenső szintet kellett kialakítani, hogy az alsó és felső vízadó rétegek különválaszthatók legyenek, és a zsompszivattyúk tisztíthatók, üzem közben javíthatók, cserélhetők legyenek. E szintek szerepe az is, hogy a vízadó rétegek szűrőtesteit, eltömődése esetén, fel lehessen frissíteni. Az aknában szívóműködésű szellőzés és 24 V-os üzemi világítás is volt. A szűrőtesteken bejutó vizet — 100 %-os tartalékkal — 2-2 db 300 l/p és 600 l/p teljesítményű búvárszivattyú nyomta ki a két szintről a városi csatornába. 2. Csóri vízaknamélyítés Székesfehérvár vízművének egyik víznyerő helye az 1950-ben telepített csóri vízmű (2. ábra). E vízmű aknáinak vize 1954 és 66 között 5,2 m

3/perc-ről 4,5 m

3/percre, vízszintje pedig a +120,2 m-ről a + 115 m-re apadt le. A Bányászati Aknamélyítő Vállalatot bízták meg, hogy olyan tervet készítsen, és építéssé meg, amely a rákhegyi vízaknák belépéséig, 1975-ig biztosít 5,2 m

3/perc (7500 m

3/nap) vízmennyiséget az iszkaszentgyörgyi és várpalotai megcsapolások ellenére is. A hidrogeológiai szakvélemény 20 m mélységet tartott szükségesnek. A vállalat az eddigi vízszintsüllyesztésből és a további vízvételezésekből következtetve 36,0 m mély aknát tartott biztonságosnak, így az aknát erre a mélységre tervezte. Az akna ugyan már 20 m-ben bőséges vízmennyiséget fakasztott, ez azonban nem ad biztosítékot 2. ábra. A csóri karsztkút keresztmetszete