Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Dávid László-Nagy László: Gondolatok a jövő század magyar vízgazdálkodásáról

118 Dávid L.—Nagy L. Ságoknak (a vízigényeknek) mefelelő határok között tartható. A fentiek szerint a lefolyás és az emberi beavatkozás kapcsolatában három egymást követő történeti időszakot különböztethetünk meg: I. a természetes lefolyásnak, II. a lefolyás fokozatos szabályozásának, és III. a lefolyás teljes szabályozásának időszakát. Az I. időszakban a vízgyűjtőn semmiféle, hatásában jelentősebb beavatkozás nem történik, a lefolyás a természeti viszonyoknak, körülményeknek megfelelően alakul, ingadozik. A II. időszakban megkezdődik — először szűkebb, helyi jelleggel, majd egyre kiterjedtebben regionális méretekben — a tudatos emberi beavatkozás. Hatására a természetes lefolyás rendszere egyre jobban változik és fokozatosan szabályozódik. Az időszak hossza eltérő, elsősorban a vízgyűjtő nagyságától függően, néhány évtől néhány száz évig terjedhet. Végül a III. időszak a lefolyás teljes szabályozásának időszaka, amely során a vízkészletek teljesen szabályozott újraelosztása a vízigénylők (vízhasznosítás, vízkárelhárítás) között folyamatosan játszódik le a kiépült szabályozó létesítmények nyújtotta lehetőségek alapján. Ha tehát a lefolyást hidrológiai rendszerben lejátszódó folyamatnak tekintjük, akkor az emberi beavatkozás — összességét tekintve — először a folyamat modulására, majd fokozatos, végül teljes szabályozására irányul, illetve azt eredményezi. A lefolyást az I. időszakban sztohatikus, a III. időszakban determinisztikus folyamatnak tekinthetjük, míg all. időszak ebből a szempontból átmeneti jellegű. A természetes lefolyási viszonyok megváltoztatására irányuló tudatos emberi beavatkozás hazánkban, átfogó méretekben, lényegében a múlt század derekán indult meg. Ezt az időszakot alapjában véve a káros vizek szabályozására irányuló törekvés jellemezte. A jelen században elsősorban a vízfolyások szabályozására,, hasznosítására törekedve, a lefolyás fokozatos szabályozásának állapotában vagyunk. Természetesen — a vízgyűjtők és az eddig végzett beavatkozások nagyságától függően — a szabályozás mértéke ma még eltérő. A jövő század vízgazdálkodási jeladata lesz a lefolyás egy-egy vízgyűjtő vagy több összekapcsolt vízgyűjtő egészére kiterjedő teljes szabályozása. A szabályozás a vízgyűjtő vagy vízgyűjtők teljes vízkészletére terjed ki, ami a sokéves átlagos lefolyással és a sokéves átlagos felszín alatti vízkészlettel jellemezhető. Ez az az abszolút vízmennyiség, amelyre hasznosítás szempontjából sok év átlagában számítani lehet. Jelenleg a fokozatos szabályozás állapotában a teljes vízkészletnek egy kritikus részét, az augusztusi lefolyás 80 %-os tartóssági! értékét tekintjük mértékadónak. A teljes szabályozás távlati szükségességének ismeretében azonban kívánatos a mértékadó vízkészlet fogalmának bővítése, a sokévi átlagos lefolyáshoz való közelítése. A lefolyás teljes szabályozásának egyik legdöntőbb kérdése a tározás. Hazai viszonyaink között ennek megvalósításához a víztározás általános szemléletét ki kell terjeszteni a tározóhoz kapcsolódó természetes vízgyűjtő határain túlra, azaz a víztározók feltöltése és táplálása szempontjából nemcsak a kapcsolódó természetes vízgyűjtő lefolyását kell figyelembe venni, hanem azt, hogy a tározók fel-