Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Dávid László-Nagy László: Gondolatok a jövő század magyar vízgazdálkodásáról

Gondolatok a jövő vízgazdálkodásáról 119 töltése és táplálása gravitációsan vagy szivattyúsán megoldható más vízgyűjtőkről is. így nagy területen hatalmas tározórendszerek építhetők ki, és több kisebbnagyobb vízgyűjtőn együttesen és egységesen valósítható meg a lefolyás éves, többéves kiegyenlítésű szabályozása. További lehetőségeket nyújt a felszín alatti, valamint a felszíni és felszín alatti tarozás kombinációja. A lefolyás teljes szabályozásának és a vízkészletek nagyarányú hasznosításának alapvető eszközei a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek lesznek, amelyek komplex tározórendszereket, többcélú regionális vízellátó és vízelvezető, valamint árvízmentesitési rendszereket foglalnak magukban. Ezek — mint komplex létesítmények — egyaránt szolgálják az ivó, az ipari és az öntözővíz ellátását, továbbá a vízenergia-termelést, a víziközlekedést és a vízrendezést. Különösen a hegy- és dombvidékeken számolhatunk ilyen új rendszerek kialakulásával. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vízkészletek tározása és szétosztása szempontjából a vízgazdálkodási beavatkozások súlypontja a jövő században a sík vidékről áttevődik hazánk hegy- és dombvidéki területeire. A vízgazdálkodási rendszerekkel összefüggésben a vonalmenti árvédekezés továbbfejlődéseként kiépülnek a területi árvédelmi, ármentesítési rendszerek is. A lefolyás teljes szabályozásának állapotában az árvédekezés átalakul a rendszer elemei közötti és a legkorszerűbb technikával felszerelt előrejelző rendszeren alapuló vízkormányzási tevékenységgé, illetve a létesítmények ellenőrzésévé. Ez azt is magában foglalja, hogy az árvédelmi rendszerek kiépítésénél a mértékadó állapotokat, helyzeteket a lefolyás teljes szabályozásával összefüggésben, mint végső állapotot kell meghatározni. Más szóval a mértékadó árvízszintek vizsgálata során a különböző valószínűségű árvízszintek helyett megkísérelhető a teljes szabályozáshoz tartozó árvízszintek és hozamok meghatározása. A szennyvizek elvezetése terén várható a regionális szennyvízgyűjtő, szállítóés tisztítórendszerek kialakulása. Л biológiai tudományok nagyarányú fejlődésével valószínűleg megoldható lesz a vízfolyások természetes öntisztuló képességének fokozása, amely nagymértékben hasznosítható a vízminőség-védelemben. A vízgazdálkodási rendszerek működésére a teljes automatizálás, távirányítás, a programvezérlés lesz jellemző. A rendszerek üzemeltetését nagymértékben fogja segíteni a műbolygók, radarberendezések és a nagy teljesítményű számítógépek alkalmazásán alapuló hidrometeorológiai előrejelzés. b ) Létesítmény rendszerek Az előzőekben vázolt általános elvek alapján példaként megkísérelünk néhány olyan konkrét vízgazdálkodási feladatot körvonalazni, amelyek megvalósítása az ezredfordulón vagy azt követően kerülhet elérhető közelségbe (1. ábra). Az ábrán körvonalazott létesítményrendszerek összhangban vannak azzal a korábbi hipotézissel, mely szerint a vízgazdálkodás komplex fejlesztésének súlypontja a jövő század elején a sík vidékről a hegy- és dombvidékre tevődik át. A nagy folyami és síkvidéki rendszerek (a Duna, a Tisza és a Dráva csatornázása, a Duna — Tisza csatorna stb.) ugyanis akkorra már minden valószínűség szerint elkészülnek, vagy közel lesznek a megvalósuláshoz. A feltüntetett hipotetikus rendszerek és jelképesen ábrázolt elemeik csupán a kialakítás és a hasznosítás elvi koncepcióját szemléltetik.