Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Dávid László-Nagy László: Gondolatok a jövő század magyar vízgazdálkodásáról

Gondolatok a jövő vízgazdálkodásáról 115 lünk itt elsősorban az ezredfordulón már több mint tíz éves múltra visszatekintő Duna—Majna—Rajna csatornára, amely egyben meggyorsíthatja a Duna és a Tisza hazai szakaszának csatornázását és a kelet-nyugati tranzit vízszállítás szempontpontjából is fontos Duna— Tisza csatorna építését. E munkálatok befejezése az ezredfordulóra, vagy a közvetlenül azt követő időszakra várható, így a jövő század vízgazdálkodása szempontjából már többé-kevésbé realitásként vehetők számításba. Végül a fontosabb gazdasági fejlődési irányok sorában a mezőgazdasági területek csökkentésével, illetőleg az erdőterületek növekedésével számolhatunk. Ezek az új tározók létesítéséhez és a lefolyási viszonyok szabályozásához nyújthatnak távlatilag kedvező feltételeket. 2. A vízgazdálkodással szemben támasztott igények A növekvő ütemű fejlődés fokozott követelményeket állít a vízgazdálkodás elé. Egyfelől a társadalom igénye a vízzel szemben, másfelől a gazdasági lehetőségek mindenkori szintje határozhatja meg az adott időszak vízgazdálkodásának színvonalát. Egyes országok vízügyi tervei hosszú időszakra előre — például Lengyelország 2000-ig, az Egyesült Államok 2020-ig — körvonalazzák a vízigények várható mértékét és a kielégítés módozatait. A nagytávlatú tervezés alapját a népesség alakulása és a nemzeti jövedelem emelkedése, az emelkedés irányzata és mértéke, valamint ezek megbízható előrebecslése jelenti. Magyarországon a népesség — hacsak valamiféle magyar demográfiai robbanás nem következik be — lassan nő, a nemzeti jövedelem emelkedésének üteme azonban már biztatóbb. Az igények általános növekedésével együtt — sőt egyes területeken azt megelőzve — növekszik a vízigény. A lakossági vízigényt 30—40 éves időtávlaton vizsgálva már olyan tényezők is befolyásolhatják, mintáz általánosan elterjedt központi melegvízfűtés és melegvízszolgáltatás, a pihenést szolgáló vízágyak szaporodása, a kerti fürdőmedencék és szökőkutak számának jelentős emelkedése, vagy az előregyártott mesterséges gyeptakaró széleskörű alkalmazása, mely utóbbi életképességét egyedül a vízadagolás szabályozza. Nem is említve olyan kérdéseket, mint a fürdőszobák számának emelkedése, az egyéni fürdő, mosó, öblítő vízigény növekedése. A háztartási vízigény vizsgálata során többek között a vizes üzemű gépek (automata mosó, mosogatógépek, felmosó berendezések stb.) általános használatát, valamint a tartósított ételkészítmények fokozott elterjedését kell majd bizonyára figyelembe venni. Az ipar mennyiségi és minőségi vízigénye egyfelől az ipari kapacitásnövekedéstől függ, amelynek mértékét a nemzeti jövedelem alakulásával összhangban viszonylag könnyebben lehet előrebecsülni. Az ipar vízigényét másfelől az új technológiák, a várhatóan létesülő és az előre nem tervezhető iparágak kialakulása befolyásolja. Az általános fejlődési irányzatokból annyit egyértelműen megállapíthatunk, hogy az energiatermelés rohamos növekedése kapcsán — akár nukleáris, akár hagyományos technológiával állítjuk azt elő — hűtővízigény emelkedése várható. Az üzemi szociális vizek iránti igény is nő, hisz a társadalmi feljődés adott fokán már a szociális ellátottság (az üzemi infrastruktúra) döntő mértékben