Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A II. TISZAI VÍZLÉPCSŐ HATÁSA A IIORDALÉKÉS MEDERVISZONYOKRA CSUKA JÓZSEF

1 A vízfelhasználás rohamos növekedésének következménye, hogy a természetes vízkészletek kimerülnek és a vízbeszerzés nehézségei fokozódnak. Különösen a felszíni vízkészletekkel szembeni vízigény növekedés számottevő. Az 1985. évi ivóvízigények 100%-kal, az ipari vízigények 320%-kal, a mezőgazdasági vízigények pedig 58%-kal múlják felül az 1970. évi mértékadó értékeket. A növekvő vízigények azonban csak a vízkészletek növelésével elégíthetők ki, amire jellemző, hogy az augusztusi 80%-os tartóssági! hasznosítható vízkészletet mintegy 30%-kal szükséges növelni, s ez azt jelenti, hogy a vízigények 61%-a a továbbiakban csak a természeti ciklusba tett vízgazdálkodási beavatkozásokkal biztosítható. A tervezett beavatkozások főképp a vízkészletek időbeni kiegyenlítését, éspedig elsősorban tározással szolgálják. A tárolt víz mennyiségét a meglevő mintegy 300 millió m

3 térfogatú tárolótérrel együtt 1985-ig mintegy egy milliárd m

3-re szükséges növelni. A II. Tiszai Vízlépcső 265 millió m

3-es tárolótere á hasznosítható vízkészletek növelésében jelentős szerepet tölt be. A jelentős mértékű medertározás azonban lényeges beavatkozást jelent a természetes levonulási viszonyokban. Szükséges ezért megvizsgálni, hogy az emberi beavatkozás hatására előállított új helyzetben a vízfolyások életterében milyen változások következnek be és a felmérhető változások a folyószabályozással szemben milyen új követelményeket támasztanak. A vízfolyás dinamikai egyensúlyra törekvő rendszerében megváltozott feltételek, szükségszerűen maguk után vonják az egyensúlyi állapot változását is. A folyócsatornázás eredményeként megváltoznak a folyó hidraulikai jellemzői, s azzal kölcsönhatásban a hőrdalékviszonyok is, amelyek eredő hatása a mederviszonyok változásában jelentkezik. A tárgyalni kívánt vizsgálat célja, hogy a Kiskörei Vízlépcső megvalósítása után a duzzasztott térben és a műtárgy alatti szakaszon a hordalékviszonyok változásával bekövetkező mederváltozások mértékére rámutasson és a járulékos szabályozási feladatokat érzékeltesse. 1. A TISZA JELENLEGI MEDER- ÉS HORDALÉKVISZONYAI A Tisza jelenlegi mederváltozása a XIX. század második felében végrehajtott szabályozási munkákkal megteremtett új feltételeknek megfelelő egyensúlyi állapot kialakulására törekvő folyamattal függ össze. A szabályozott folyó hossza 37%-kai csökkent, az esése pedig 61%-kal növekedett, és ennek hatásaként a Tisza egész hoszszán állandó, lassú vízszintsüllyedés következett be [1]. Az 1842. és az 1961. évi legkisebb vízállások alapján a medersüllyedések évi átlagos szakaszonkénti mértéke 0,3 — 3,1 cm-re becsülhetők. Ezeket az értékeket közelítik meg a legkisebb vízszintek süllyedésének trendje, a vízhozamgörbék kisvízi szakaszának időszakos változásai, a középvízi meder térfogatváltozása alapján kimutatható mederváltozások értékei is. Az 1891 — 1912 évek között — csaknem a teljes szakaszon — egységesen kimutatható kimélyülésekkel szemben, 1921 után 1 Csuka József mérnök, a Vízkészlet gazdálkodási Központ tud. főmunkatársa.