Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

64 Gergely Sándorné 2. AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁS KÖZGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE Az utóbbi 10 év alatt Franciaországban az öntözésre berendezett terület megkétszereződött. A legutóbbi felmérések szerint több mint 700 ezer ha-on folyik öntözéses gazdálkodás, mely kb. fele-fele arányban oszlik meg az esőztető és a régi klasszikus felületi öntözési mód között. Hozzá kell azonban tenni, hogy a mintegy 350 ezer ha-t érintő fejlesztés kizárólag esőztelő jellegű. A felületi öntözéssel művelt terület volumene 1955 óta nem változott. Az öntözésnek ez a módja — mely mind közgazdasági, mind agrár vonatkozásban, mind pedig a racionális vízfelhasználás szempontjából lényegesen hatékonyabb a felületi öntözésnél — párosítva az öntözővíznek igény szerinti kiszolgálását biztosító technológiájával, jellemzője a francia öntözéses gazdálkodásnak. Az öntözésfejlesztéssel párhuzamosan folyik az érintett területeken a felesleges csurgalék- és csapadékvizek elvezetése. Vízrendezés jelenleg mintegy 1 2ő0 000 ha területre terjed ki, melynek megoszlása azonos az öntözésfejlesztés területi tagozódásával. A vízrendezés módja általában a nyíltárkos levezetés és mindössze 100 ezer ha talaj csövezett. A talajcsövezés költsége ui. rendkívül magas. A kormányzat mindent elkövet, hogy részben a technológia tökéletesítésével, részben a gépek kapacitás-kihasználtságának jobb megszervezésével a költségeket a jelenleginek felére csökkentse. A klíma- és csapadékviszonyok függvényében az ország öntözött területeinek több mint fele a Földközi-tengert környező hét megyében, az ország délnyugáti, déli részében koncentrálódik. Az V. ötéves tervben (1965 —70-ig) összesen 180 ezer ha öntözésfejlesztést irányoztak elő, ebből 78 ezer ha az eíőbb ismertetett vállalatok koncessziójába tartozó területen, az alábbi megosztás szerint: Languedoc 40 ezer, Corse 16 ezer, Gascogne 12 ezer, összesen 78 ezer ha, míg 110 ezer ha a szövetkezetek és egyéni gazdálkodók fejlesztési előirányzatát képezte, ami élénken bizonyítja, hogy az öntözés, mint a termelés nélkülözhetetlen szükségszerűsége — különösen a mediterrán jellegű vidékeken — a lakosság széles rétegeiben tudatosult. A költségvetés mezőgazdasági vízgazdálkodásra az ötödik tervciklusban 760 millió frank hozzájárulást tervezett (teljes költség 1,6 milliárd frank), melyből kizárólag öntözésfejlesztésre 1968-ig 96,8 milliót használtak fel, míg a többi megoszlik a falusi vízrendezés, folyószabályozás, talajjavítás és árvédelmi munkák között, az egyes vidékek jellege szerint változó nagyságrendben. 1969. év végéig az előirányzott munkáknak csak mintegy 62%-a valósult meg, részben a költségvetési hozzájárulások csökkentése, részben az árindexek 1968—69. évi jelentős emelkedése miatt. Az állami dotáció súlypontja Languedoc és Provance vidéke volt, mivel a kormány új gazdaságpolitikája miatt az igények legsürgetőbben itt összpontosultak (2. ábra). A költségvetési hozzájárulás előbb ismertetett adatai nem tartalmazzák a vegyesgazdálkodású vállalatoknak nyújtott szubvenciót. Egy 1968-ban végzett felmérés szerint az öntözési igény a VI. ötéves terv során (1970—1975-ig) további 400 ezer ha fejlesztést tesz szükségessé. Az öntözési igények szétszórtan, lényegében az egész országban megtalálhatók, természetesen az arány erősen változik. súlypont változatlanul az ország déli-délnyugati része 28,9%-kal, míg pl. Észak-Normandia részvétele mindössze 0,36%-ot jelent, a párizsi medencéje pedig csak 2,44%-ot képvisel.