Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

RÖV IDEBB KÖZLEMÉNYEK ÉS BESZÁMOLOK Rovatvezető: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN A FRANCIAORSZÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS-POLITIKA KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉSE GERGELY SÁNDORNÉ

1 Bár Franciaország potenciális vízkészlete 450 milliárd in

3, és az évi vízfogyasztás — a legutóbbi adatgyűjtések szerint - mindössze 30—35 milliárd m

3-re tehető, térben és időben nincs egyensúly a szükségletek és a rendelkezésre álló készletek között. Különösen jellemző, ez az állapot az ország déli-délnyugati vidékére, mely kedvezőtlen domborzati, talajtani, de főleg csapadékviszonyai következtében gazdaságilag mélyen az országos átlag alá süllyedt. Dél-Franciaország az emberek képzetében általában szorosan kapcsolódik a kellemes, enyhe klímával, állandó ragyogó napsütéssel, mediterrán jellegű dús növényzettel. A valóság azonban megdöbbentően más képet mutat. A Nap ugyan ragyogóan süt, azonban a csapadék egyenlőtlen eloszlású és elégtelen. Az eső rövid ideig tartó hatalmas záporok formájában jelentkezik, melynek hatása — az erózió révén — inkább romboló, mint termékenyítő. A rövid idő alatt lezúduló víztömeget hosszú ideig tartó, teljesen száraz periódusok követik. A keskeny tengerparti sávtól eltekintve, a karsztos, hegyes, rendkívül változékony minőségű és összetételű talajon (kavics, homok, mésztelen barna hidromorf talajok) a mezőgazdasági művelés csak foltokban jelentkezhetett, és az is szinte monokultúraként a gyengehozamú és -minőségű szőlőművelésre korlátozódott. Ez képezte a vidék mezőgazdasági jellegű bevételének kétharmadát. A mezőgazdasági termelés saját szükségletre dolgozó ,,háztáji" jellegű, mely teljesen figyelmen kívül hagyta a piac minőségi és mennyiségi igényeit. A vidék szinte kizárólagos mezőgazdasági szerkezetét ipari jellegű tevékenység inkább csak kézműiparként és főleg a tengerparii zónában szakította meg. A lakosság életszínvonala 20" ,-kai volt alacsonyabb, mint az orszá gos átlag. A foglalkoztatottság 34,5%, szemben az országos 40,5%-os átlaggal, ebből az iparban foglalkoztatottak aránya 27% (országos átlag 40%), míg a mezőgazdasági lakosság aránya 22%, ami 7%-kal haladta meg az országos átlagot. A gazdasági elmaradottságot, a minimális terméshozamot még fokozta a földbirtokok elaprózottsága. A termelő teriiletek 56%-a 5 hektárnál kisebb parcella és csak 8%-a haladja meg a 20 hektárt, szemben az országos 21%-os átlaggal. Nyilvánvaló, hogy az ország egyes vidékein kialakult egyensúlyzavar nemcsak az érintett terület lakosságát súlytotta, hanem hatása az ország egészének gazdasági vérkeringését megzavarta, nemis beszélve annak veszélyes politikai konzekvenciáiról. 1 Gergely Sdndorné közgazda. Országos Vízügyi Hivatal terv- és közgazdasági főosztályának ÍC előadója.