Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

62 Gergely Sándorné A probléma megoldása céljából 1951 májusában kormányhatározat született átfogó, regionális, területrendezési terv összeállítására. A terv feladata olyan műszaki-gazdasági intézkedések kidolgozása, mely biztosítékot nyújt a mostoha természeti viszonyok miatt elmaradt országrészek újjászervezésére, a gazdasági egyensúly és a nemzeti átlagnak megfelelő termelési és jövedelmi szint megteremtésével. A Tervbizottság 1953-ra elkészült a rendezési terv kidolgozásával, mely a beavatkozás lényegét a vízgazdálkodás korszerű feltételeinek biztosításában összegezte. Dél-Franciaország vízkészlete elegendő. A feladat tehát az, hogy a meglevő vízkészletet elvezetéssel, tisztítással, tárolással, a mezőgazdaság, az ipar, a lakosság és egyéb intézmények igényeivel összhangban, térben és időben optimálisan rendelkezésre tudják bocsátani. A gazdasági újjászervezés alfája tehát a víz, minden probléma megoldása a víz biztosítását célzó műszaki koncepciók sikerének függvénye. A területrendezési terv jellemzője, hogy rendkívül komplex. A vízgazdálkodási beruházások által kínálkozó lehetőségeket a gazdálkodás minden ágában részletesen elemzi, hangsúlyozva a vidék gazdasági egyensúlyához feltétlenül szükséges arányos fejlesztést. A kialakítandó gazdasági egységek területi körülhatárolásánál messzemenően figyelembe veszi az eredeti megyei beosztást, hogy a javaslatba hozott intézkedések lehetőleg nagyobb zökkenő nélkül illeszkedjenek a vidék megszokott közigazgatási, földrajzi, és demográfiai adottságaihoz. I. A GAZDASÁGI ÚJJÁSZERVEZÉS ESZKÖZE A területrendezési terv végrehajtása állandó felelős szervezetet tételez fel, mely a fővállalkozó, a koordinátor és a kezdeményező együttes szerepét tölti be. Nyilvánvaló, hogy erre a feladatra az állami apparátus nem volt alkalmas. Szükség volt tehát egy olyan gazdasági és jogi kategória megteremtésére, mely egyesítette a vállalati gazdálkodás rugalmasságát a központilag meghatározott és ellenőrzött tervfeladat megvalósításához szükséges feltételek biztosításával. így jött létre az ún. vegyesgazdálkodású részvénytársasági forma. A vegyesgazdálkodású társaság gazdaságilag, műszakilag és pénzügyileg az állam ellenőrzése alatt áll. Az ellenőrzést gyakorlatilag a társaság közgyűlésein és igazgató tanácsában részt vevő, vétójoggal felruházott kormánymegbízott foganatosítja. Részvényesei közjogi és magánjogi személyek egyaránt lehetnek, feltétel azonban, hogy a társaság alaptőkéjének több mint 50%-a állami érdekeltség legyen. Működési szabályzata teljesen megegyezik a kapitalista részvénytársasággal. így tehát a vegyesgazdálkodású vállalati forma, bár kötetlen gazdálkodási rendben, de a kormány által előre meghatározott közérdekű cél szolgálatában, a költségvetés jelentős támogatásával tevékenykedik. Működésének jellemzője nem a kapitalista társaságokai meghatározó öncélú profitszerzés, hanem a közösség szükségleteinek optimális kielégítésére irányuló műszaki és gazdasági tevékenység. A regionális rendezési terv végrehajtására — az előbbiekben ismertetett jogi konstrukcióval — négy nagy vízgazdálkodási szervezet létesült: a Lanquedoc-í, a Provence-i, a Gascogne-i és a Korzikai vállalat. Ezeknek a területi vállalatoknak tevékenységét általában a komplexicitás, feladatkörét pedig a vertikalitás jellemzi (1. ábra). A vállalatok 75—80 évre állami koncessziót nyertek az érdekeltségük alá tartozó terület öntözéses gazdálkodásának kiépítésére és üzembentartására. Az öntözés