Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
1. füzet - Simó Tibor: Vízigények az élelmiszeriparban
Vízigények az élelmiszeriparban 59 llt meg kell jegyezni, hogy a több termékből álló termékcsoportok (pl. hűtött áru és egyéb tartósítóipari termék stb.) szétválasztása, valamint egy-egy termék esetében a vízigényesség szempontjából esetlegesen eltérő gyártástechnológiák figyelembevétele és megjelölése az előbbi értékek pontosítását eredményezik. A termékenkénti vízigényesség ismeretében az iparágak 25 év alatti relatív vízigényenek változását kiváltó okok a következőkben foglalhatók össze (lásd II. és III. táblázatot): — a söripar termékszerkezete bizonyos mértékben módosult az előállított sörmennyiség javára, tehát vízigényének emelkedését (3. ábra) elsősorban a sör vízigényessége befolyásolta; — a szesz- és keményítőipar, valamint a baromfi- és tojásfeldolgozó ipar termelése a vízigényesebb termékek (keményítőipari termékek, vágott baromfi) gyártása felé tolódott el, ami az általános termelésfejlesztés mértékét meghaladó vízigényemelkedésre (3. ábra) vezetett, míg — a tartósítóipar főként a kevésbé vízigényes termékeinek (pl. gyümölcskonzervek, főzelékkonzervek stb.) mennyiségét növelte, vagyis a vízigényének emelkedése (3. ábra) a termelésnövekedés üteméhez viszonyítva lassult. Az iparágaknak a termékszerkezet módosulásaitól független abszolút vízigényességi nuitatóit (III. táblázat) annak a feltételezett elméleti állapotnak a figyelembevétele eredményezi, amikor a nyersanyaghoz hozzáadott érték (V) az iparág minden terméke (n számú termék) esetében azonos (V l n=V/n): " fabs = , 1 1 2 (4) n , = i Ennek az elméleLi állapotnak érvényesülése esetén legvízigényesebb a söripar (III. táblázat), amit sorrendben a tartósító-, cukor-, szesz- és keményítő, valamint a baromfi- és tojásfeldolgozó ipar követ. Termelési vízszükségletét ((? t i) az ipar részben a víz többszörös hasznosításával (Qt), részben a természetes frissvíz-készletekből ((> f i) elégíti ki: C>CÍ=(>/+Ö,Í (5) A többszörös vízhasznosítás frissvíztakarékosságot jelent és a vizek szenynyezés elleni védelmét is szolgálja. Iparáganként bevezetett mértékét a víztakarékossági együttható (e) mutatja (IV. táblázat): Q, = eQó (6) A víztakarékossági együttható által a termelési frissvízszükséglet is adott: 0«=(l-e)öd (7) Az igénybevett frissvízmennyiségek egy része használat után (Q h) visszakerül a természetes vízkészletbe, egy kisebb hányadát (<p) az ipar felhasználja (párolgás, szélokozta veszteségek, hálózati veszteség, termékbe beépülő víz). Az iparáganként változó vízhasználási együtthatók (<p l, cp e) ismeretében (lásd IV, táblázatot), az ipari és egészségügyi vízhasználatból származó elvezetett használt vizek mennyisége számítható: Q h i=(l-£-<p,)Q c ! (8) <?ta = (l-9> e)<?fe (9) Qh =<?hi+(?he (10)
