Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.3. Stelczer Károly: A tudományos kutatás szerepe a védekezésben
6.3 A TUDOMÁNYOS KUTATÁS SZEREPE A VÉDEKEZÉSBEN Dr. Stelczer Károly 1 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954 óta több hosszútávú terv alapján szervezett és összehangolt kutatómunkát folytat az árvízvédekezés hatékonyságának növelése érdekében. Az 50-es évek közepén — 1954 és 1956-ban — levonult dunai árvizek indították el ezt a kutatómunkát, mely munka első négy évének eredményeit az ,,Árvédelmi Kutatások 1057—1900" sokszorosított kiadványában bocsátotta az Intézet a vízügyi igazgatóságok és az érdekelt vízügyi szervek, valamint műszaki vezetők rendelkezésére. Ez a kiadvány mely az árvédelemmel kapcsolatos összes hidrológiai, hidraulikai és műszaki kutatások első eredményeit adta közre, egyszersmind új tervezési „irányelveket" is tartalmazott. Az eredmények az 1965-ös dunai rendkívüli árvíz során már hasznosultak. E kutatásokkal, de a kutatás folytatása során még inkább, az előrejelzés módszere és megbízhatósága sokat fejlődött. Az előrejelzés módszerét, annak használhatóságát az Intézetnek több kiadványa, a vízügyi igazgatóságoknál tartott bemutatások ismertették, és a segédletekkel a vízügyi igazgatóságokat az Intézet ellátta. A töltésállapot felvétel, a víz alatti televízió, a jelenségek közvetlen megfigyelését és értékelését tette lehetővé. A dunai árvizek sok tapasztalatot adtak, azonban az addigi kutatómunka néhány hiányosságára is rávilágítottak. Ezért a tudományos kutatás fokozottabb mértékben kívánt igazodni az igényekhez és 1966-ban kifejlesztette a kutatások második ütemét. Az 1965. évi dunai árvíz újabb és bőséges tapasztalatai alapján még ugyanabban az évben átdolgozták az árvízvédelmi kutatási tervet. A feladatokat három nagy csoportra bontották : — a hidrológiai alapfeladatokra, — az árvízvédelmi létesítmények védőképességének fokozására, és — a védekezés módszerének és technológiájának fejlesztésére vonatkozó kutatásokra. A terv végrehajtása érdekében az Intézet a kutatómunkába széles körben bevonta a vízügyi igazgatóságok, a tervezőirodák legkiválóbb gyakorlati, és az egyetemek elméleti szakembereit. Az előrejelzés területén az elvégzendő legfontosabb feladat volt: „az árhullámok előrejelzése grafikus vagy hidraulikai módszerekkel analógiás vagy digitális számítógépek segítségével". E feladat teljesítéséhez középteljesítményű elektronikus számítógép beszerzésére lett volna szükség, hogy az árhullámok levonulása során fellépő minden tényezőt kellő súllyal figyelembe lehessen venni, de csak egy analó1 Dr. Stelczer Károly, a műsz. tud. kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatója (Budapest)
