Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága
:204 A védelem módszertani kérdései Szegednek tetőzési viszonyait (Szegeden 924 cm volt, június 18-án a második tetőzés), viszont az árhullám, tartósságát úgy megnövelte, hogy csak július első napjaiban apadt a vízszint 800 cm alá. Az 1970. évben kialakult tiszavölgyi hidrológiai helyzet váratlan alakulásai tehát különleges feladatok elé állították az értékelőket. Helyesnek bizonyult, hogy a megtörtént esetek egyedi tanulmányozásával a bekövetkezés változatainak lehetőségeit is megvizsgáltuk, hogy minden rendelkezésre álló előrejelzési formát kihasználtunk (pl. a Maros esetében a determinisztikus, sőt predeterminisztikus módszereket, a Tisza esetében a determinisztikus módszerekkel párhuzamosan alkalmazott valószínűségi módszereket, a Körös esetében pedig szinte az ad hoc lehetőségeket is), és hogy számítottunk egyes váratlan és meglepő fordulatokra is. Az is igen fontos volt, hogy román nyelven beszélő és a romániai vízrajzi viszonyokat jól ismerő hidrológus szakemberünk nemcsak a különböző román árvízvédekezési szervekkel tartott fenn távbeszélő kapcsolatot, hanem a román rádió időjárásés vízállásjelentéseit is rendszeresen hallgatta. Ennek nyomán ismertük fel pl. a második marosi árhullámot már május 24—25-én. Az ennek nyomán kiadható szegedi 980 cm-es előrejelzésünk Szeged árvízvédelmének és Jugoszlávia tiszai árvízvédelmének eredményessége és nyugodt felkészülése szempontjából volt igen fontos. Hidrológiai szolgálatunk eredményességét kétségkívül fokozta, hogy az mindennapos, élő kapcsolatot tarthatott a helyi védelemvezetéssel, a védelmi körzetekkel és szakaszokkal. Ezenkívül módjában állt a tárgykörhöz értő szakemberek kirendelését kérni — elsősorban a Műszaki Egyetem és a József Attila Tudomány Egyetem részéről — és, minthogy a sajtó tájékoztatását is ellátta, a közvélemény visszhangjáról is azonnal értesülhetett. Csak ezen az úton válhatott lehetővé, hogy az információk, a hidrológiai értékelés, az árvízvédelmi helyzet értékelése és a döntések teljes egységet alkothattak az Alsó-Tisza vidéki árvízvédekezés során. Saját, megoldandó problémáira az előzőkhöz hasonlóan keresett választ a szomszédos Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szolnoki és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság gyulai árvízvédelmi központja is [11, 12]. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság részéről mind a két említett igazgatósággal folyamatos és élénk hírközlési kapcsolatban állottunk. Szolnoki kartársaink május 28-án kidolgozott 970 cm-es szegedi előrejelzése megerősítette május 25-i meggondolásainkat. Gyulai kartársaink körösi tájékoztatásai és előrejelzései pedig a Körös folyó AlsóTiszára várható hatásának felmérésében nyújtottak döntő segítséget. Ennél az árvíznél azonban minden csepp lefolyó víznek Szeged előtt kellett elvonulnia. Ez a körülmény Szeged központi helyzetét és az ide vonatkozó előrejelzések kiemelt fontosságát igazolta. * * * Az 1970. év tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a Tisza vízrendszerében árvízi előrejelzéseink megbízhatóságát bármely szemlélet és módszer követése és az információk rendszerének nemzetközi szintű továbbfejlesztése mellett is csak akkor javíthatjuk, ha a vízrendszer mellékfolyóinak egymásra hatási lehetőségeit is mindenkor figyelembe vesszük. A determimisztikus mércekapcsolati elvnek csak a mellékfolyók által nem befolyásolt rövid szakaszokon lehet elsődleges jelentősége; egyébként azonban a vízgyűjtő egész rendszerét egybefogóan is tanulmányoznunk kell, és ennek alapján bizonyos veszélyhelyzeteket akár modellalkotással is elő kell tudnunk állítani.
