Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága

:202 A védelem módszertani kérdései T.l. változat: Szolnoknál a Tisza eléri, de nem haladja meg 1932. évi LNV szintjét (894 cm), és ugyanakkor a Körösök nem áradnak. T.2. változat: A számított vízhozamokra és a jobb parti mellékfolyók hatására tekintettel Szolnokon 910 cm körüli tetőzés alakul ki, ugyanakkor a Körösök lényegesebben nem áradnak. T.3. változat: Információs bizonytalanságaink következtében feltételezzük a szolnoki 930 cm-es tetőzést, illetve azt, hogy 910 cm-es szolnoki tetőzés mellett a Körösök olyan fokú áradása következik be, amely a szolnoki 930 cm-es tetőzéssel egyenértékű. T.4. változat: Az esetleges szolnoki 930 cm-res tetőzést nagyobb körösi árhullám súlyosbítja. Szegedre vonatkozóan azonban — a már levonult első marosi árhullám tapasztalataiból és más vízjárástörténeti tapasztalatokból ítélve — a Maros folyó vízjárása a veszélyhelyzetben legalább olyan fontos tényező lehet, mint a Tiszáé. Ezért számba vettük a Maros várható viselkedését is: M.l. változat: A Maros Makónál tovább apad és június elején 500 cm alá kerül a vízállása. M.2. változat: A Romániából jelzett esőzések a május 24-én folyamatban levő apadás mérséklésével a makói vízszinteket több napon át 520—530 cm körül állandósítják. M.3. változat: Az esőzésekből a Maroson második árhullám alakul ki, amely Makónál 550—560 cm körüli vízállással tetőzik. MA. változat: Az esőzések folytatódásával a Maroson olyan jelentékeny árhullám alakul ki, amely az 1932. évi LNV szinteket Makónál ismét eléri vagy meghaladja. A felsorolt változatokra vonatkozóan eddigi vízjárástörténeti adatok felhasználásával valószínűségi értékeket állapítottunk meg, és meghatároztuk a T és az M változatok együttes bekövetkezésének valószínűségeit is. Egyúttal 2 dm pontossággal „determinisztikus" módszerekkel is következtettünk az egybeesések várható szegedi tetőzési értékeire. Ezeket az értékeket a hozzájuk rendelt valószínűségi értékekkel együtt az I. táblázatban tüntettük fel. A táblázat adataiból az következett, hogy a legvalószínűbb vízállásként Szeged vízmércéjére — június 1. és 4. közötti tetőzéssel — május 25-én 980 cm-t jelölhettük meg, fenntartva a lehetőségét a további feltüntetett, tehát a 950—1020 cm-es vízállások előfordulásának is. Május 25-én 15 órakor kiadott tájékoztatónkban — elhanyagolva a valószínűségi elemzés során minimálisnak mutatkozó 920 és 940, valamint az 1040 cm-es értékek lehetőségét, számítva azonban a Dunának, mint befogadónak további tartósan magas vízállásaira és így a Tisza lefolyásának korlátozódására — a 970 cm-es, vagy a kisebb vízállásokra összesen 15%-ot, a 980 cm-es és az 1000 cm-es vízállásokhoz 30—30%-ot, az 1020 cm-es vízállásokhoz pedig 25%-ot adtunk meg bekövetkezési valószínűségként, és a 980 cm-es vízállás fogadására való feltétlen felkészülést javasoltuk a védelemvezetésnek. A védelemvezetés a 980 cm-nél magasabb vízállások bekövetkezésének viszonylag nagy valószínűségére tekintettel az 1000 cm-es vízállás védelmére való felkészülést rendelte el, és a szélokozta hullámverés esetleges hatását további 50 cm-es biztonság előírásával vette figyelembe. A lényegileg egy hetes időelőnyű szegedi előrejelzésünk megváltoztatása a hiányzó adatok megismerése és a marosi árhullám kialakulása után sem vált