Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága

Az előrejelzés 199: mert sajnálatosképpen ilyen viták hosszú évtizedek óta nem voltak, sem szóban, sem pedig szakirodalomban. A determinisztikus módszerek között említett mércekapcsolati-segédleti elv pedig — véleményünk és eddigi tiszai tapasztalataink szerint — az előrejelzés központi szervénél szinte dogmává, a befejezettség látszatát keltő állásponttá látszott merevedni, és az ott használt segédletekben a megalkotásnál figyelembe vett kapcsolatok egyébként nem kerültek még szakmai nyilvánosságra sem. Mint ahogy az eddigi értékelő leírásokból kitűnik [3] a segédleti elv a Tisza esetében olykor még használható maradt; a központi előrejelzés több esetben ezzel is jó eredményt ért el, és egyes tévesnek bizonyult előrejelzései objektív okokkal {pl. információs hiányosságokkal) megmagyarázhatók voltak. Az 1970. évi tiszavölgyi áradás két legdöntőbb mozzanatánál az előrejelzés módszere és gyakorlata túljutott teljesítőképességének határán: így az első marosi árhullám május 20-i makói tetőzésének megítélésében, majd a június 2-i kellő idó'előngü szegedi tiszai vízállás meghatározásában a budapesti központi adatok a szegedi védelemvezetés számára nem bizonyultak használhatónak. A helyi védelemvezetés mindkét említett esetben a szegedi védelmi központ által kidolgozott hidrológiai előrejelzést fogadta el.

2 Tanulságos lehet a sikertelen előrejelzések értékelése akkor, ha az 1970. évben nyert tapasztalatokat összehasonlítjuk az 1954. évi dunai árvíz előrejelzési tapasztalataival, mely utóbbiakat dr. Lászlóffy Woldemár a Vízügyi Közlemények 1955. évfolyamában összegezte ]9]. 1954-ben: 1. Az osztrák vízrajzi szolgálat 1970-ben: A román vízrajzi szolgálat rendszeresen közli mindazokat az adatokat, amelyeket régebben egyezményszerűen rendelkezésünkre bocsátott. A vízállásadatokban mégis érezzük — a vízmércehálózatban és a lefolyási viszonyokban bekövetkezett változások miatt — a szorosabb együttműködés hiányát. 2. A felső-dunai | A felső-marosi vízmedencékről rendelkezésre álló adataink nagyon hézagosak. A régebbi adatokat nem tudjuk a mai mércék nulla-pontjaira átszámítani: a mérceváltozásokról nincsenek pontos adataink. Vízrajzi szakembereink között alig van, aki személyes bejárás alapján ismerné a Felső-Dunát Felső-Marost. 3. A nehézségek ellenére a magyar vízjelző szolgálat kiadja első, figyelmeztető jelentését. 4. Az osztrák rádió előrejelzéséhez képest Bécs vízmércéjén kevesebbet észlellek, Kremsnél pedig az addigi LNV alatt maradt a tetőzés. Emiatt a budapesti előrejelzést kétszer is módosították (lefelé!) és még 4 nappal az esedékesség előtt is 75 cm-rel kevesebbet jelzett előrejelző szolgálatunk, mint amennyi bekövetkezett (730 — 805 cm). A román előrejelzésekhez képest a Maros aradi vízmércéjén a 689 cm-es tetőzés számértékében alatta maradt az 1932. évi LNV cm-ének. A budapesti központi előrejelzés ismét lefelé módosított (570 — 540 cm), és az árhullám ellapulását kiolvasva az egyetlen aradi adatból, végül is 84 cm-rel jelzett kevesebbet Makóra, alig 1 nappal a bekövetkezés előtt (540-624 cm) [3]. a A kérdéssel kapcsolatban lásd még a 6.3. tanulmány I. táblázatát és a 4.1 tanulmány 3. alfejezetét (Szerk.)