Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága

:198 A védelem módszertani kérdései hasznosítását. Bogdánfy [1] a francia Belgrand képleteit említi, hogy azok a Szajna párizsi vízállásainak meghatározására általános érvényesség nélkül is szűkebb határok között kielégítőek voltak, de mint írja, tulajdonképpen nem is volt ismeretes az az út, amelyen Belgrand az eredményeihez jutott. Az előrejelzéseknél a determinisztikus szemlélet térhódítása azt jelentette, hogy olyan képletekkel igyekeztek megállapítani a tetőzés várható vízállását, amelyekben különböző, a főfolyón és az esetleges mellékfolyókon telepített vízmércék e szempontból mértékadó vízállásai, és tapasztalati állandók szerepeltek. Tökéletesítette ezt az eljárást az, amikor a tapasztalati állandókat az eltérő adatok kiegyenlítéseként a legkisebb négyzetek módszerével állapították meg. Könnyebb kezelhetőséget és nagyobb áttekintést lehetett elérni a grafikus ábrázolás-módokkal és a grafikus kiegyenlítés-módokkal. Tovább tökéletesítették azután ezeket a számításokat a mederteltség figyelembevételével [7, 8, 10], a képleteknek az újabb és újabb árvizek adataival történt kiegészítésével [4, 7, 8], további hatótényezők figyelembevételével. Manapság olyan törekvések is vannak, hogy az alapadatokat számítógépek segítségével értékeljék a fenti elvek szerint. Nem mondhatjuk, hogy a sok fáradtsággal, és gyakran nagy szakmai hozzáértéssel és körültekintéssel elkészített mércekapcsolati segédleteknek ne lehetne még ma is, és a jövőben is jó hasznát venni. Ha valamit megjegyezhetünk, elsősorban ezeknek a determinisztikus szemlélet alapján létrejött segédleteknek a megalkotásában rejlő olyan, sokszor szükségszerű egyoldalúságokra mutathatunk rá, amelyeket használatuk során már nem ismernek, és így nem tudható, hogy az alkalmazás adott eseteiben az adott összefüggésekre milyen mértékben támaszkodhatunk. Leginkább az árvizek okozta rendkívüliségekre érzéketlenek ezek a segédletek. Ezzel kapcsolatban Bogdánfy szükségesnek tartotta megállapítani [1]: „Egyáltalában nagyon nehéz a hidraulikai kérdéseket csupán számításokkal és merev elméletekkel megoldani, éspedig nem azért, mintha a természeti törvények, a fizikai és matematikai igazságok nem érvényesülnének a vizek mozgásában, hanem azért, mert oly bonyolódott tényezők hatnak közre itt, hogy felismerésük néha alig lehetséges". Az is igaz, hogy ha a determinisztikus szemléletű előrejelzési segédleteink tökéletlenek, ennek okát a szemlélet érvényességének véges voltában is kereshetjük, különösen az olyan sok, és olyan heves vízjárású, az árvízi helyzetekben vízhozam szempontjából a főfolyóval is egyenértékűvé válható mellékfolyóval rendelkező vízgyűjtőn, mint a Tiszáén. Azon a határon túl, amelyen a mércekapcsolati-segédleti elv érvényessége már nem látszik biztosíthatónak, a további adatgyűjtéssel, vagy a még többre kiterjedő, még lelkiismeretesebb átlagolásokkal, tehát a segédletek pontosabb változataival már aligha fogunk tudni alapvetően segíteni. Innen kezdve mindenképpen be kell kapcsolnunk a hidrológiai-hidraulikai okok feltárásának és a változatok megalkotásának, valamint az azok közötti mérlegelésnek eszközeit is. Azokon az 1970 májusi nappalokon és éjszakákon, amelyeken a Maros, majd a Tisza soha nem látott árhullámainak várható viselkedéséről kellett Szegeden a védelemvezetés, a megye, sőt az ország előtt szinte azonnal felelősséggel nyilatkoznunk, azt is tudva, hogy véleményünktől ezreknek kitelepítése, vagy még rosszabb esetben árvízi elöntésük függhet: ha valami nehézséget okozhatott, akkor az az volt, hogy nem tudtunk árvízi előrejelzésekkel foglalkozó tudományos viták eredményeiből, előrejelzési tapasztalatokból idézni és azok tanulságaiból meríteni,