Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága

6.1 AZ ELŐREJELZÉS MEGBÍZHATÓSÁGA Dr. Vágás István Az előrejelzésektől alapvetően két kérdés megválaszolását várjuk [1, 10]: 1. Ismerve a vízfolyás egy felső helyén a vízállás magasságát (esetleg a lehullott, vagy előrejelzett csapadék mennyiségét), kérdés, hogy milyen magas vízállás várható valamely alsó helyen. 2. Ismerve egy felső helyen a vízállás tetőzésének bekövetkezési időpontját, kérdés, hogy a vízfolyás valamelyik alsó helyén mikor tetőzik a vízállás. Célszerű a továbbiakban az előrejelzéseket feladatuk szerint is csoportosítani, így megkülönböztethetünk: kisvízi, középvízi, és árvízi előrejelzéseket. A kisvízi előrejelzéseknél — a meteorológiai és vízföldtani tényezők vizsgálatán túl — a mesterséges vízelvonások hatásával is számolnunk kell, hiszen általában az öntözések szempontjából vizsgáljuk a kisvízi helyzeteket. A középvízi előrejelzéseknél, minthogy ilyenkor a folyó vízszintingadozásai nyugodtabbak, és így a mércekapcsolati elv, ebben különösen a tapasztalati összefüggések átlagolásának elve — tekintve, hogy a középvízi állapotokat ismerjük egyébként is legnagyobb gyakoriságuk miatt a legtökéletesebben — általában kielégítően alkalmazható. Áz árvízi előrejelzéseknél a rendkívüliség elemeit kell meglátnunk és kiemelnünk, a katasztrófa-veszélyt jellemző vízszintek ismeretében, j A továbbiakban csak az árvízi előrejelzések tárgykörével foglalkozunk, ami a kisvízi és középvízi előrejelzések módjaitól sok tekintetben nyilvánvalóan eltér. Olyan árvizeknél ugyanis, amelyek az eddig előfordult legmagasabb vízállások meghaladásával fenyegetnek, a zömmel középvizekre megállapított numerikus formuláink extrapolációja gyakran félrevezető lehet, ezért itt vizsgálatainkba a jelenségeket előidéző okok egyedi elemzésének különböző megoldásait is bele kell vonnunk. Az árvízi előrejelzések módszereiben a történeti fejlődés meglehetősen jól követte azt a formát, amely — mint a tudomány sok más területén is — a determinisztikus szemlélet megjelenésében, tökéletesedésében, a tökéletesítés érdekében tett egyre erőteljesebb, de egyre hatástalanabb további lépésekben, majd a determinisztikus szemlélet felismert korlátai miatt a valószínűségi szemlélet térhódításaiban nyilvánult meg. Kezdetben ugyan a valószínűségi szemlélet is determinisztikus formába szerette volna öltöztetni végeredményeit, és csak legújabban vannak elterjedőben a valószínűségi szemléletnek átfogó és a jelenségek természetét helyesen leíró értelmezés-módjai. Már a klasszikus determinisztikus módszerek megjelenése előtt is megkísérelték a meglevő megfigyelési adatok és az ezekből értelmezhető egyes mércekapcsolatok 1 Dr.\Vágás István, a rnüsz. tud. kandidátusa, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főosztályvezetője (Szeged)