Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai

Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz 7 Körösök és a Maros mentén, a Szamos-menti árvízkárokat messze meghaladó károk keletkeztek volna. A tiszavölgyi árvíz mintegy 40 helyen fenyegetett a közvetlen töltésszakadás veszélyével. A tiszavölgyi árvíz elleni küzdelem legkimagaslóbb eredménye és egyben szervezettségének és fegyelmezettségének bizonyítéka, hogy a nehéz, válságos körülmények ellenére, a Tisza—Szamos közre váratlanul rázúdult árvíz által körülzárt településekről a lakosságot sikerült kimenteni. Az árvízvédelem irányításában, a küzdelem eredményességében, a válságos nehéz helyzetek leküzdésében nagy erőt, biztonságérzetet jelentett az egész társadalom együttérzése, bizalma, segítőkészsége. A Párt és a Kormány minden segítséget megadott az árvízvédekezéshez. Jelentős népgazdasági áldozatok árán, a népgazdasági erőforrások nagyarányú mozgósítása révén rendelkezésünkre állt emberi, gépi erőben, anyagi eszközökben mindaz ami az árvíz elleni átfogó hadjárathoz szükséges volt. Az árvízvédelem tanulságait összegezve megállapíthatjuk, hogy a rendkívüli veszély megsokszorozta, nagyszerű tettekre mozgósította az erőket, de minden hősies erőfeszítés hiábavaló lett volna, ha nem előzi meg a tiszai árvizet a felkészülés nehéz, fáradságos munkája, a tervszerű fejlesztés időszaka. Az emberi helytállás mellett a technikának, a tudománynak és a szervezettségnek még egyetlen korábbi árvízvédekezésben sem volt olyan döntő szerepe mint most. 2. Az árvízmentesítés átfogó fejlesztésének szükségessége A rendkívüli árvizek után korábban is igyekeztek levonni az árvíz tanulságait. Az árvédelmi művek fejlesztésének rendszerint egy-egy, az addig ismertnél nagyobb, sokszor katasztrofális árvíz adott újabb lendületet. Szinte minden árvizet követően bizonyos részleges intézkedéseket tettek az árvízvédelmi biztonság növelésére. Magasították a gátakat, erősítették a gátak keresztmetszeti méreteit egyes különösen veszélyeztetett szakaszokon. A Tisza szabályozásának és a Tiszavölgy ármentesítésének múlt században megkezdett hatalmas műve számos változáson ment át és a rendszer mai képe fokozatos fejlesztés eredményeképpen alakult ki. Érthető, hogy gátjaink minden egyes szakaszának, minden egyes részének más és más a védőképessége, a gátvonal anyagától, helyétől, szerkezeli állapotától függően. A töltések különböző fizikai és kémiai tulajdonságú, különböző időszakban beépített földrétegek sorából állnak. Gyakran kezdetleges, hibás építési módszerekkel, méterről-méterre változó altalajra, kellő alapozás és tömörítés nélkül épültek. Az 1970. évi, eddig példa nélküli árvíz előtérbe állította a tiszavölgyi árvízvédelmi rendszer minden tekintetben való felülvizsgálatának szükségességét, a mai kor igényéhez igazodó, legkorszerűbb módszerek és eszközök alkalmazásával történő továbbfejlesztését. A nagy tiszai árvíz és az ezt megelőző árvizek tapasztalatai arra intenek, hogy a védekezés szervezettségét és műszaki felkészültségét állandóan fejlesztenünk kell, de a védekezés bármilyen magasfokú helytállása, szervezettsége, legkorszerűbb eszközei és módszerei sem pótolhatják az árvédelmi müvek védőképességének, műszaki teherbíróképességének hiányosságait. Az árvízvédelem leghatékonyabb és egyben leggazdaságosabb módszere a kellő biztonságra kiépített árvédelmi művek