Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Mikó István-Kvasz Jenő: A debreceni löszháti öntözés irányelvei

A debreceni löszháti öntözés 77 kiépíteni. Ez a teljes terület viszonylatában — az előző üzemidők mellett — 30 mm vízborítást jelent. Mértékadó esetekben ez nyilvánvalóan kevés, ezért az öntözőberendezéseket úgy kell tervezni, bogy a terület 50%-án 60 mm kiadagolása lehetséges. Az 50% területet kitevő részterületek minimális megkötöttséggel bárhol lehetnek, tehát az öntözőberendezés kapacitása alkalmazkodhat a vetésváltáshoz. Megjegyezmi kívánjuk, hogy az öntözési idény, az öntözési forduló és a napi öntözési idő megnyújtása esetén a 0,15—0,17 1/s/kh kiépítettség is igen nagy tartalékot rejt magában. Az öntözési forduló, a kiadagolt vízborítás és a fajlagos kiépítettség viszonyát a következő formula fejezi ki: h = 0,626 Tq

F, amelyben 7' = /

t • t., ahol T = az öntözési forduló (vagy öntözési idény) órákban, t

v = napi üzemidő, óra/nap, U = öntözési forduló (vagy öntözési idény) napokban, h = kiadagolt vízborítás mm-ben, <7/7 = öntözőberendezés fajlagos kiépítettsége 1/s/kh-ban. A formula grafikus ábrázolását a 2. ábra tünteti fel. Az új irányelvek megvalósításának műszaki feltételei Amint az előzőekből nyilvánvalóan következik, műszakilag három fő problémát kell megoldani. Ezek a következők: — nagy mennyiségű öntözővíznek nagy távolságra történő szállítása, — az öntözővíznek az öntözőfürt területén történő szétosztása, — mobil elemek telepítési és szállítási problémája. a) Nagy mennyiségű öntözővíznek nagy távolságra és nagy szintkülönbségre juttatása A műszaki feladat fenti megfogalmazása egyértelművé tette, hogy a hagyományos anyagokkal gazdaságos megoldást a víznek az öntözendő területre történő eljuttatására nehéz találni. Példaként említenénk, hogy a debreceni fürt egyik tanulmány tervi változatánál a Keleti Főcsatorna partjára telepítet L 6 in

3/s teljesítményű nyomásközpontjából 6 db 700 mm 0 spirál hegesztett acélcsövön keresztül juttatható el az öntözővíz a területre. Nyilvánvalóvá vált ezekután, hogy olyan csőanyagot kellel L keresni, ami egyrészt árban versenyképes a hagyományosnak számító anyagokkal, másrészt magasabb nyomáshatárok alkalmazásával lehetővé Leszi az igen jelentős geodéziai szintkülönbségek és súrlódási veszteségek ellenére az öntözővíz helyszínre juttatását. Ugyanakkor rámutatunk, hogy a feladat nemcsak mint „alacsonyabb költségű vízszállítási módszer" vetődött fel, hanem kifejezetten úgy, hogy egyáltalán elfogadható műszaki megoldással megteremtsük a lehetőségét a löszháti öntözésnek. A műanyagoknak az utóbbi években történt rohamos térhódítása ráirányította a tervezők figyelmét erre az anyagra is. Bár hazai vonatkozásban a műanyagipar jelenleg sem minőségben, sem árban nem tudja még teljes egészében feladatát