Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Mikó István-Kvasz Jenő: A debreceni löszháti öntözés irányelvei

78 Mikó István—Kvasz Jenő ellátni, a külföldi példák bizonyítják, hogy a műanyag már a vízépítésben is komoly vetélytársává lépett elő a hagyományos anyagoknak. MHanyag csövek külföldi alkalmazására nézve utalunk az egyes országok 1964. évi esőtermelésére, mint pl. az USA 76 000 tonna, Japán 80 700 tonna, NSZK 37 0(H) tonna, mely utóbbiból 50% nyomócső [8]. Megemlítjük még az 1968 októberében Freudenstadtban (NSZK) megrendezett üvegszál erősítésű műanyagok nemzetközi konferenciáján .4. W. de Ruyter van Stevenick által előadott „Üvegszál erősítésű műanyagból készült csövek gazdaságossági vizsgálata" c. referátumát [9]. A referátum elöljáróban megemlíti, hogy Hollandiában jelenleg 36 000 km műanyag cső van üzemben. A gazdaságossági vizsgálatokat így megalapozott, kivitelre került csővezetékekre lehetett építeni. Ennek eredményeként megállapították, hogy kisnyomású (3 att-ig) csővezetékek esetében az összes átmérők tartományában a PVC alapú csövek alkalmazása a legcélszerűbb. Közepes nyomások (10 att) tartományában 100 mm 0-ig PVC, 150—300 mm között az üvegszál erősítésű poliészter, 300—1000 mm között pedig az üvegszál erősítésű epoxi gyantából készült csövek a leggazdaságosabbak. Nagynyomású (40 att) csövek esetében az üvegszál erősítésű polieszter, valamint az epoxi csövek az üzemi körülményektől függően egyaránt gazdaságosak. Л referátumból tehát egyértelműen kiviláglott, hogy a műanyag csövek különböző fajtái csaknem teljes egészében kielégítik a vízépítésben szokásos folyadékszállítási feladatokat. Ezeket a példákat csak azért említettük kissé részletesebben, hogy ezzel még jobban alátámasszuk a műanyag csövek jövőbeni alkalmazásának létjogosultságát. Megemlítjük még az időtállósággal kapcsolatos problémákat is, melyek eleinte aggályossá tették a műanyagok alkalmazását. Az újabb kutatások és nem utolsósorban 18—20 éves beépítési tapasztalatok eloszlatni látszanak ezeket az aggodalmakat és arra az eredményre jutnak, hogy a műanyagok „öregedése" sem gyorsabb, mint más hagyományos szerkezeteké. Ebből a szempontból viszont magasabb követelmények támasztása túlzott és egyben indokolatlan igény lenne. A műanyag csövek alkalmazása így gyakorlatilag megszünteti mind az átmérő, mind a nyomáshatároknál jelentkező kötöttségeket, hiszen a hazai ipar is már jelezte, hogy indulásként vállalja 1200 mm 0 és 16 att üzemi nyomású üvegszál erősítésű polieszter cső gyártását is. (Kísérleti jelleggel már jelenleg is folyik 300 mm 0-ig polieszter anyagú csőgyártása.) A műanyag csövek másik igen nagy előnye, a hagyományos csőanyagokéhoz képest lényegesen kisebb súrlódási ellenállásuk. Erre nézve Angliában kísérleteket végeztek és egy 152 mm 0 üvegszálas epoxitcső súrlódási ellenállását 3 m/s áramlási sebességnél 20%-kal, 6 m/s sebességnél pedig 33%-kal alacsonyabbnak találták egy acélcső súrlódási ellenállásánál. Az idomok és kötések anyagát is ugyanebből az anyagból állították elő és azt tapasztalták, hogy elhanyagolható a csatlakozások ellenállása. Itt jegyezzük meg, hogy a hazai ipar — igen helyesen átlátva, hogy csővezetékről beszélni, csak a csövek és szerelvényeiknek együttes alkalmazása esetén lehet — vállalta, hogy a szerelvények gyártásával is foglalkozik és egyben kidolgozza a csőkötések legcélszerűbb módozatait. További előnyként jelentkezik még a műanyag csövek alkalmazásánál, hogy az átmérő növelésével a falvastagság növekedése nincs arányban. A kis átmérőjű csövek falvastagsága szerkezeti okokból viszonylag nagyobb, ezzel szemben az átmérő növekedésével ez az érték nem nő arányosan, hanem lényegesen kisebb az