Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása
A Szinva-forrás foglalása 51 igen közel áll a (2) képlet 0,5-ös kitevőjéhez, azonkívül a í = 5 napnál kisebb értékeknél a Q értékei az egyenes alatt helyezkednek el, megegyezően az elmondottakkal. A Q=f(t) egyenesnél a / = 45 nap után kiugrások vannak, ami a májusi csapadékok forráshozam-növelő hatása miatt lépett fel. (A 12 000 m 3/nap hozam 15 000 m 3/nap-ra ugrott fel, majd a 3000 m 3/nap-os növekedés fokozatosan kisebb lesz.) A fenti törvényszerűség lehetővé tesz bizonyos mértékű nyári, ősz eleji forráshozam előrejelzést. A tavaszi olvadás után a forráshozam hirtelen felugrik, majd csökkenni kezd A csökkenés időpontjától számítva 10—15 napon át mérjük a hozamokat. A Q és l értékeket kettős logaritmikus papírra felrakva, egyenest kapónk, amelyről előre meghatározott időpontban leolvashatjuk a várható vízhozamértékeket. Például az 1962 áprilisi árhullám apadása 1962. április 8-án kezdődött. Kérdés, milyen forráshozam várható 1962. október 29-én, azaz az árhullám csökkenésétől számított 200 nap múlva? Az egyenesből 3600 m 3/nap értéket olvashatunk le. A valóságban 4250 m 3/nap hozamot mértünk. Az eltérés a nyári, ősz eleji csapadék vízhozamnövelő hatásából következett be. Kérdés lehet még az, hogy ha 1962 áprilisa óta nem esne az eső, a forrás egy meghatározott kis vízhozamát, pl. 1000 m 3/nap értékét mikor érné el? Az (5) képlettel számítható, hogy / = 350 nap múlva következett volna be, azaz 1963 áprilisában. Mint már említettük, a barlangjáratokból fakadó források vízhozam-idősora bizonyos mértékig hasonló egy edényből kifolyó víz vízhozam-idősorához. Ha a barlangüregekben a víznívó z magasságban van a forrás küszöbe fölött, akkor a forráshozam valamilyen függvénye a z-nek Levezetés nélkül közlöm, hogy ha a barlangüregekbe a beszivárgás megszakad (azaz, ha a csapadék beszivárgása megszűnik) a vízhozam csökkenése az alábbi képlet szerint történik: ahol Q 0 a / = 0 esetében a kezdeti hozam, z 0 a / = 0 esetében a vízoszlop magasság, tehát a maximális vízoszlopmagasság a forrás köszöbe fölött, F a vízgyűjtő terület nagysága, /t a víztartó kőzet gravitációs, vagy más nómenklatúra szerint szabad hézagtérfogata. Ebben az esetben tehát,fiFz 0 nem más, mint az árhullám tetőzésének pillanatában a forrás küszöbe fölött a barlangjáratokban tárolt vízmennyiség. Ha a=l, a vízhozam Q=f(z) = A* (6) -í — ! a (6) (7) gíiFz, lia a = 0,5, а vízhozam (8) képlet szerint csökken. 4
