Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása
52 Léczfalvy Sándor A t 1 —1 2 időközben túlfolyt összes vízmennyiség nyilvánvalóan a vízhozamképlet fenti határok közötti integráljából adódik V = J Q d t Amennyiben a(7) képletet alkalmazzuk a Q helyébe, úgy a kitermelt vízmennyiséget / x és U időszakok között \ Qo V-• ß eßh ß eßt, Q 0 _ In C?o-ln Q (10) 10. ábra. A Szinva-forrás 1962. áprilisi árhulláma semi-logaritmusrendszerben Fig. 10. Semi-logarithmic plot of the April, 1962 spate of the Szinva spring Bild. 10. Das Hochwasser der Szinva Quelle vom April, 1962, dargestellt in einem semilogarithmischen System [iFz 0 t azaz ß a semilogaritmusban fölrakott vízhozamsor egyenesének iránytangensét jelenti. Vezessük be továbbá az úgynevezett vízhozamfelezési idő (lf) fogalmát, azaz azt az időt, míg az adott t időpontú Q hozam a felére csökken. Szintén levezetés nélkül közölve, lia a = l, a felezési idő 0,69 fiFz t/ = Q ha ее = 0,5, a felezési idő (xFz <f=' Q (11) (12) ahol z a t időpontban a vízoszlop-magasság a forrás küszöbe fölött, azaz a p-Fz szorzat itt az adott t időpontban a forrás küszöbe fölött a barlangjáratokban tárolt vízmennyiséget jelenti. Vizsgáljuk meg ezekután a Szinva-forrás már említett 1962 áprilisában kezdődött árhullámának apadó ágát. Л vízhozamsort semilogaritmusban fölrakva a 10. ábrán láthatjuk. Itt három egyenes szakasz különíthető el, ami pl. magyarázható azzal, hogy a forrásküszöb fölött elhelyezkedő barlangüregeknek a vízszintes keresztmetszeti területe nem állandó, hanem gyakorlatilag a legkisebb értéke a forrásküszöb fölött a legnagyobb magasságban van, majd az alacsonyabban fekvő, viszonylag kis vizeknél kitöltött üregek keresztmetszeti területe a legnagyobb.
