Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
512 Borbély József 1. Nyúlásmérőellenállások alkalmazása sík feszültségi állapot méréséhez A nyúlásmérő-ellenállások a testek felszínén előálló alakváltozások hatását közvetítik számunkra oly módon, hogy azokból a tényleges feszültségekre következtethetünk. Az igénybevételek hatására a testek belsejében általában háromtengelyű feszültségállapot áll elő. Az olyan mérési módszereknél, melyek a testek felszínén fellépő alakváltozásokat észlelik, mint esetünkben is, a feladat bizonyos fokig egyszerűsödik, mivef — terheletlen felüleletet feltételezve — a felszín igénybevétele kéttengelyű feszültségállapottal írható le. (Ez tovább egyszerűsödhet síkbeli modelleknél, ahol a terheletlen kerületen egytengelyű feszültségállapotot vizsgálunk.) A felszín feszültségállapotának ismerete viszont az esetek túlnyomó többségében elegendő adatot biztosít a tervezéshez. A felszín feszültségállapotának leírásában a két főfeszültség nagyságának és a főfeszültségi tengelykereszt a hajlásszögének ismerete szükséges. Ha ismernénk a főfeszültségek irányait minden mérendő pontban, két nyúlásmérőbélyeggel az ezekben az irányokban előálló e 1 } e 2 főnyúlásokat kellene mérnünk és a a,, о г főfeszültségeket igen egyszerűen számíthatnánk. A legegyszerűbb esettől eltekintve (egytengelyű feszültségállapot) a helyzet nem ilyen egyszerű. Próbálgatással a feszültségi főirányok meghatározása nagyon munkaigényes és eredményét tekintve sem lenne teljes mértékben megnyugtató. Megoldható azonban a feladat ugyanazon pontban három — lényegében tetszőleges — irányban végzett nyúlásméréssel. így a három egymástól független mérési adatból meghatározható a három ismeretlen (ctj, a 2, a). Az értékelést megkönnyítő nyúlásmérőbélyeg elrendezéseket az irodalom részletesen ismerteti, így erre nem térünk ki. 2. Hasonlósági teltételek, modelltörvények A modellkísérleteknél meghatározott feszültségértékek (nyúlások) csak abban az esetben számíthatók át tényleges szerkezetre, ha bizonyos hasonlósági összefüggések ismertek. Az (1) feltétel a geometriai méretek hasonlóságát r=* (1) <m a (2) a ható erők viszonyának állandóságát írja elő: (2) ahol l s z a szerkezet, l m a modell hosszúságméreteit, P s z a tényleges, P m pedig a modellre ható erőket jelenti. Azokban az esetekben, amikor mind a szerkezetem mind a modellen csak a Hooke-törvénynek engedelmeskedő rugalmas erők hatnak, a Cauchyféle modelltörvényt (3) alkalmazhatjuk: Esz n = (3) A szokott jelölésekkel E a rugalmassági modulust jelenti, az „sz" és „m" indexszel pedig a szerkezet és a modell jellemzőit különböztetjük meg. Az általános törvényszerűségek ismeretében meg kell vizsgálni azt, hogy ezek a feltételek esetünkben milyen kötelező korlátokat jelentenek, illetve milyen átszámítási lehetőség van. A hasonlóság biztosítása érdekében az l/A méretarányú modell anyagának olyannak kell lennie, hogy a modell és a főkivitel megfelelő pontjaiban Al m és Al s z elmozdulások, a megfelelő szakaszokon az e m és e s z fajlagos megnyúlások, valamint a megfelelő felületelemben ébredő a m és a s z feszültségek arányosak legyenek. Könnyen belátható, hogy a modell anyagának olyan feszültség-alakváltozási diagrammal kell rendelkeznie, mely a főkivitel anyagának megfelelő görbéjéből származtatható
