Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kienitz Gábor: A belvízhullám-leképzés gyakorlati felhasználásának kérdései

A belvízhullám • leképzés 461 a fizikai folyamat minőségi vizsgálata volt.) Jellegzetesen megmutatta sgegyébként a kísérlet azt is, hogy a k

t kifolyási tényező mennyire érzékeny a hőmérsékleti hatásra megváltozó fizikai körülményekre: A kísérlet végrehajtása közben bekövetkezett fagy időszaka során a fagymentes időszak A'

; tényezőjének kétszeresével kellett számolni. Az ismertetett kísérlet eredményei is megerősítik azt az elméleti megállapítást mely szerint mindenkor találhatók olyan ki paraméterek, amelyek alkalmazásával a belvízfoltok kiürülését az (1) képlet úgy írja le, amint az a valóságban végbemegy. A terepen végbemenő vízmozgás leképzéséből eredő hiba tehát a paraméter megválasztás problémájára vezethető vissza és így szintén csupán optimalizáció kérdése. b) Az eljárás a csatornákban végbemenő nempermanens vízmozgást közelítőleg állandó sebességűnek tételezi fel, és ezt figyelembe véve adja össze az egyes csatornaszakaszok vízhozamait. Ezzel kapcsolatban két kérdés vethető fel. Az egyik az, hogy a gyakorlatban megállja-e a helyét ez a feltételezés, a másik pedig az, hogy egyáltalán van-e jelentősége a csatornákban kialakuló sebességnek az eredmények szempontjából. Arra nézve, hogy egy hosszúidejű belvízhullám során hogyan alakulnak a csatornákban a sebességek, a következő elméleti megfontolást tehetjük. A sík területeket jellemző kis esések folytán a csatornákban nem állnak elő nagy sebességkülönbségek. A csatornák tervezett (engedélyezett) vízszíne mellett a sebesség 15—25 cm/s körüli. lia a vízszín a tervezett fölé emelkedik, a megnövekedőit keresztszelvényhez a tervezettnél kisebb esés tartozik már, és fordítva, a tervezett alatti (kisebb keresztszelvényt jelentő) vízszínnél nagyobb az esés. Ez mindkét esetben azt eredményezi, hogy bár a szállított vízhozam jelentősen megváltozik, a sebesség változása mégsem számottevő (a sebességképletben a hidraulikus sugár és az esés fordított értelmű változásai kiegyenlítő hatást eredményeznek). Ennek az okfejtésnek gyakorlati megfigyelések alapján empirikus igazolását is lehet adni. Az 1966. évi télvégi belvízhullám lefolyása során rendszeresen megfigyelték a Mirhó—Gyolcsi főcsatornában kialakuló vízszint és ennek alapján számították a sebességeket és a vízhozamokat. A vízhozamokat fejezzük ki az illető szelvényben előfordult legnagyobb érték százalékában, a sebességek esetében pedig tekintsük a legnagyobb vízhozamhoz tartozó értékeket 100%-nak, a többit pedig fejezzük ki ennek az utóbbi értéknek a százalékában. Az így kapott értékpárokat felrakva nyert pontok alsó határoló vonala jelzi, hogy a vízhozam százalékos megváltozá2. ábra. Belvízfolt-lánc kísérleti vizsgálata Fig. 2. Experimental study of a chain of runoff ponds Bild 2. Experimentelle Untersuchung einer Kette von Wasserflächen