Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Kienitz Gábor: A belvízhullám-leképzés gyakorlati felhasználásának kérdései
460 Kienitz Gábor ellenére tartalmazhatnak a számítási időt feleslegesen növelő megoldásokat is, anélkül, hogy a pontosságot jelentékenyen növelnénk; tehát meg kell vizsgálni az egyszerűsítések lehetőségét. c) Az eljárás paramétereinek nem egyforma a súlya és jelentősége, ezért a paraméter-kutatás első lépéseként meg kell vizsgálni az eredmény érzékenységét a paraméterek változására. d) A paraméter-kutatás legfontosabb feladata a területileg és időben változó paraméterek meghatározásához szükséges módszerek és segédletek kidolgozása. A fenti kérdésekkel kapcsolatban az újabb kutatások a következő eredményeket hozták. Az eljárás a síkvidéki vízgyűjtőben végbemenő összegyülekezési folyamat terepen végbemenő és csatornabeli részeire készített modellből kiindulva ad számítási képleteket, illetve algoritmusokat, melyek a folyamat két részét egymással összefüggő módon képezik le. A ténylegesen észlelet, és az eljárással számított értékek közti eltérések származhatnak modell-beli és paraméter-megválasztási hibákból. Elméleti szempontból csak az előbbiekkel szükséges foglalkoznunk, mert az utóbbiak értéke csupán optimalizáció kérdése. A modellbeli hiba lehet — a terepen végbemenő összegyülekezési folyamat leképzésében, — a csatornákban végbemenő összegyülekezési folyamat leképzésében, és — a két folyamat egybekapcsolásának leképzésében. Közelebbről megvizsgálva e hibalehetőségeket, a következőket állapíthatjuk meg. a) A terepen végbemenő vízmozgást a belvízfolt-lánc kifolyási képlete képezi le. Ennek elméleti igazolását levezetése adja, azonban mód van empirikus ellenőrzésre is. A VITUKI Belvízkutatási Csoportja 1969. márciusában, jellegzetes téli belvízi körülmények között elvégzett egy ilyen ellenőrzésre irányuló kísérletet a Mirhó —Gyolcsi belvízöblözetben. A mesterségesen létrehozott lánc három belvízfoltból állt. Az egyes foltok szintezéssel meghatározott 5 0,, .S n 2, S 0 3 víztartalmai, S h holtvíztartalma, a lánc legalsó foltjából történő, bukóval mért q l 3 kifolyás, valamint az egyidejűleg észlelt lefolyástalan foltok adataiból megállapított k„ veszteségi tényező lehetővé tették a belvízfolt-láncra levezetett alábbi képletből a ki kifolyási tényezőnek At időszakonkénti megállapítását: A kiszámított A/-ek átlagértékével dolgozva mód nyílt a fenti képlet szerinti, valamint a ténylegesen észlelt kifolyási értékek grafikus összehasonlítására (2. ábra). Mint ebből megállapítható, a képlet tükrözi a végbemenő jelenséget. (A megállapított A"; értékek természetesen csak az adott esetet jellemzik, a kísérlet célja 2. A belvízhullám-leképzési eljárás hibalehetőségei és a hibák mértékének meghatározása (1)
