Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vancsó I.: Az NDK párolgásmérő hálózat 397 padék elleni védelemhez vagy más nedvességi befolyás ellen az író berendezést védőszövettel fedték le, amely az 1. ábrán nincs feltüntetve. A párolgásíró 1963 szeptemberétől novemberéig és 1964 júniustól októberig működött. Az írószalagokat kétóránként értékelték. Az eredményeket, tehát a párolgás átlagos napi menetét az említett hónapokra oszlopos formában ábrázolták. Az ábrából megállapítható, hogy a délelőtti órákban a párolgás mindig közel volt a O-hoz, vagy negatív értékeket mutatott. Nyári hónapokban ez a jelenség 6 és 10 óra között volt megfigyelhető. A minimum fellépési ideje ősszel eltolódik, sőt 1963.októberében és novemberében 12 és 14 óra között figyelték meg. A maximális párolgási értékek vagy 14 és 16 óra között, vagy 16 és 18 óra között léptek fel. A párolgásnak ez a napi menete nem egyezik az eddigi tapasztalatokkal. Különösen jellegzetes volt a párolgásnak ez az idősora az erős direkt sugárzású napokon. Borult napokon a párolgás fentebb említett visszaesése a délelőtti órákban nem figyelhető meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy az erős sugárzás elmaradása a megfigyelt hatást megszünteti. Abban az időpontban, amikor a direkt napsugárzás a párolgásmérő kádat éri, megkezdődik a párolgásmérő kád vizének viszonylag erős •felmelegedése. A víznek ehhez kapcsolódó kiterjedése kiegyenlíti a párolgáscsökkenési vagy még felül is múlja azt, ezáltal látszólag negatív vagy igen kicsi párolgás formájában jelentkezik az írószalagon. Dél tájban azután a kád párolgás által okozott térfogatcsökkenése ismét nagyobb lesz, mint a felmelegedés okozta térfogatnövekedés. A késő délutáni órákban a felrajzolt értékek növekedését (azaz a görbe süllyedését) lehet megfigyelni, a párolgásmérő kád vizének lehűlése miatt. Három regisztráló szalagot is bemutatnak, amely a fentieket világosan alátámasztja. A kiválasztás úgy történt, hogy mind nyáron, mind ősszel a szalagok közül a tipikus menetet ragadták ki. Pontos időbeli tájékoztatás céljából mindenkor 8.30-kor tettek a szalagokra időjelet. A júniusi szalagokból látszik a görbe emelkedő része, mely nyár derekán általában csak rövid és relatíve gyengén kialakult. Már 10 órakor megkezdődik egy meredek esés, ami egyértelműen nagyobb párolgást jeleni. Az erős emelkedést 1964. június 14-én egy tartós eső okozta. Ez a példa arra mutat, hogy a párolgásmérő kádat egyúttal csapadékíróként fogjuk tudni felhasználni. Itt kétségtelenül tekintetbe kell vegyük, hogy éppen a nyári hónapokban gyengébb záporoknál még csekély párolgás is felléphet. A múltban a Berlini Hidrometeorológiai Kutató Intézetben egy 3 m

2-es káddal és egy 3 m

2-es csapadékmérővel összehasonlító vizsgálatokat végeztek. Különösen jól kifejezően jelenik meg a kádvíz felmelegedése által kiváltott emelkedés például az 1963 szeptemberi és októberi párolgásíró szalagokon. Szeptember folyamán az emelkedés tetőpontja már 2 óra helyett 12 órára tolódott el. A maximum október végén 14 óra körül lép fel. Az októberi szalagoknál a sugárzási befolyás nagyon világosan látszik. 17. és 24-én 2,7, ill. 6,4 óra napfénytartamot figyeltek meg. Ezzel szemben 27. napfény nélkül maradt. Már ez a kevés szalag is igazolja feltevésünket, hogy a párolgás jellegzetes napi menete a felmelegedés és lehűlés által okozott víztérfogat változásból ered. Pontos vizsgálatokat erről 1964 augusztusában egy 3 m

2-es káddal végeztek. Hazánkban is megvizsgáltuk a kádvíz hő okozta térfogatváltozását, de csak felszíni hőmérsékletváltozás alapján, ígv is megállapítottuk, hogy a 3 m-'-es kádban maximális hőmérsékletingadozás (10 — 15°) esetén ez a hiba 1-2 mm-t is kitehet! 1. ábra. Párolgásíró műszer (Hidrometeorológiai Kutató Intézet Knoll ) a ) óradob regisztráló papírral, b) csiga ellensúllyal, c) zsinór úszóval, d) 2000 cm--es országos párolgásmérő kád