Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
Típuszsilipek vízzáró képessége 383nem volt lehetőség, az a mélyen fekvő zsilipküszöb fölött 67 cm magasságban a méréssorozat tartama alatt gyakorlatilag változatlan maradt. A vízszintészlelés az al- és felvízi oldalon beépített lapvízmércékben 1 cm-es leolvasásokkal történt. A lapvízmércék relatív helyzetét és a zsilipküszöb, valamint a záradékvonal magasságát szintezéssel 1 mm pontosan határozták meg. A nyílás méreteinek a meghatározása 1 cm pontosságú leolvasással történt. A vízhozammérést három különböző nyomómagasság mellett az alvízi sípfejnél botúszós sebességméréssel, szélvédő ernyő használatával végezték el. A sebességmérés 5 fiiggélyben négyszeres ismétléssel folyt. A meghatározott vízhozamértékek szórását is kiszámították. A mérési eredmények és értékelésük A kísérletek során meghatározott vízhozamok értékéből és a hozzájuk tartozó nyomómagasságból, valamint a nyílásméretekből minden mérésre meg lehetett határozni a csurgás q s,i értéket. A mérési eredményeket és az ezekből számítással levezetett értékeket az 1. táblázat foglalja össze. Az elzárószerkezet vízzáróképességére jellemző fajlagos csurgási tényezőt célszerűen a zsilipre vonatkozó q S li értékek q s,k = M(ts,i) középértékével lehetett azonosítani. Az így meghatározott tényező a három zsi lip közül a 2. számúnál lett a legalacsonyabb — amint az várható is volt — hisz e zsilipnél a típustervtől eltérően gumilemeztömitést alkalmaztak. Ilyen módon a q s érték megengedhető felső korlátjának a meghatározásánál az 1. és 3. számú zsilipre vonatkozó értékekre kellett támaszkodni, amelyek közül az 1. zsilipre meghatározott fajlagos csurgási tényező lett az alacsonyabb. Mivel azonban a kísérleteket terhelő véíetlen-jellegű hibák következtében az egyes q s > s így a q S i и érték is véletlen-jellegű ingadozást végez, a gyakorlat számára javasolható, q s érték meghatározásánál ezt is figyelembe kell venni. Ezért döntöttünk tehát úgy, hogy e paraméter átlagos értőkének megfelelő megemelésével mértékadóként az 5% kockázatú szintnek megfelelő q s,f=q s, 1,645£> (q s,k) értéket javasoljuk (I. táblázat). Eddig elvégzett mérések alapján tehát a 2. csoportba tartozó — jó vízzárású — zsilipek átvételi előírásában a fajlagos csurgási tényező értékének még megengedhető felső határaként a q s,f = 0,347-103 [m 3/*«1) érték javasolható. Ebből az értékből az n Y2g összefüggés alapján kiszámítva a <7 S j/~hez tartozó aj átlagos résszélességet a (kontrakciós tényező értékét /« = 0,5 — 0,6-ira becsülve) 0,14 — 0,17 nun közötti eredményre jutunk. Ennek megfelelően a 2. csoportba tartozó zsilipekre megengedhető legnagyobb átlagos résszélesség a/ = 0,16 mm értékben adható meg. Ezt az átlagos résszélességet ezután—a mérési munka egyszerűsítése érdekében — 0,16 mm vastagságú, mintegy 1 cm széles, keskeny résmérővel célszerű ellenőrizni olymódon, hogy a zsiliptábla minden oldalán — egyenletesen elosztva — 10 — 10, összesen 40 mérést végzünk. Ennek során meghatározzuk, hogy a 40 hely közül hánynál lehet a résmérőt a tábla és a tokszerkezet közé benyomni; s a zsilipet (5% kockázattal) megfelelőnek ítéljük akkor, ha legalább 15 helyen a résmérő benyomása nem volt lehetséges, s a mérőeszköznél nagyobb rések észlelése nem koncentrálódik 5-nél több egymással szomszédos mérési pontra. (i. JAVASLAT A 2. CSOPORTBA TARTOZÓ ZSILIPEK VÍZZÁRÓSAGANAK ELBÍRÁLÁSÁRA A kísérleti úton kapott fajlagos csurgási tényezőktől meghatározva a 2. csoportba tartozó típus elzárószerkezetek csurgási tényezőjének felső korlátját javaslat készíthető a zsilipek vízzáróságának elbírálására és az ebből a szempontból szükséges átvételi előírásokra.
