Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
380 Horcher Ferenc szubjektivitástól, másfelől nem adna gyakorlati célokra használható eljárást. Ilyen célra ugyanis egy olyan mutató kidolgozása látszik szükségesnek, amelynek alkalmazásával bármely zsilipre és bármely nyomómagasságra megadható az átcsurgó vízhozam még megengedhető értéke. Ezzel a meggondolással a tábla vízzárását az általa lezárt nyílás kerületének egységnyi hosszúságii szakaszán, egységnyi nyomómagasság mellett átfolyó vízhozam átlagos értékével, a ,,fajlagos csurgási témjező"-nck nevezhető paraméterrel célszerű jellemezni. Meghatározására a q s = fiaY2g [m 3/, s" 1] •összefüggés alkalmas, ahol /« az átlagos vízhozam tényezőt, a pedig a tábla és tokszerkezet közötti rés átlagos szélességét jelenti. A fajlagos csurgási tényező alkalmazásával a lezárt szabad nyílás kerületén átfolyó vízhozam a következő módon számítható ki. A nyílás szélességét q— val, magasságát m-mel, a lezárt nyílás záradékvonalától mért felvízszint magasságot h ±-gyei, a zsilip küszöbtől mért alvízszinl magasságot /i 2-vel jelölve a lezárt nyílás felső vízszintes oldalán belépő vízhozamra a e,=<7 Ss ул,, az alsó vízszintes oldal mentén bejutó vízhozamra a Q 2 = q ss yi^+lni- lu), a két függőleges oldal szabad átfolyású szakaszára a QÍ = Ql = q, I { [Ai + (m - h 2)YI, - h''•} , végül ugyanezen oldalak nyomás alatti szakaszára a Ql =04= Ish, УЛ.-ИШ-Л,) -vízhozamok adódnak. E részvízhozamok összegezésével és a q s kiemelésével a teljes átcsurgó vízhozam ö = ? s[sp 1 + (s + 2h 2) yih + (m -h 2) + -Д [h, + (m -h 2)\4, - h'/*}J lesz, vagyis a lezárt nyílás méretétől és a vízszintmagasságoktól függő tagot egyetlen A tényezőbe összefoglalva: Q = q sA. Megfordítva: a ténylegesen átcsurgó Q m vízhozamot, valamint a h l és lu nyomómagasságot, továbbá az s és m nyílásméreteket megmérve a = összefüggés A révén lehetséges a fajlagos csurgási tényező értékének kísérleti meghatározása is. Az eljárás kidolgozása során azzal a közelítéssel éltünk, hogy az a résszélesség •és fi vízhozam tényező átlagos értékét a tábla kerülete mentén egyenletesen elosztva mindenütt azonosnak tételezzük fel. Jól egyengetett, gondosan kivitelezett szerkezet esetén ezen értékek joggal feltételezhetően csupán véletlen jellegű ingadozást mutatnak. Ezért ebben az esetben a bevezetett közelítésből származó hiba elhanyagolható. Viszont, ha durva gyártási, ékbeállítási hibákból kifolyóan a tábla egyes részein a résszélesség lényegesen nagyobb, mint máshol, úgy az átfolyó vízhozam számítását, illetve a q s meghatározását számottevő hiba terhelheti attól függően, hogy a durva zárási hibák a tábla mely részén helyezkednek el, s ott mekkora nyomómagasság hat. Ezért e módszer alkalmazásánál azzal a kikötéssel kell élni, hogyha a zsiliptábla kerületén a durva tömítési hibák miatt koncentráltan lövellő vízsugár észlelhető, úgy az elzárószerkezet vízzárás szempontjából eleve nem megfelelő.