Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Típuszsilipek vízzáró képessége 3815. A FAJLAGOS CSURGÁSI TÉNYEZŐ ÉRTÉKÉNEK KÍ SÉ RÍ л :TI MEG 11ATÁ HOZ AS A A kísérletbe bevont zsilipek leírása A zsilip vízzáróképpességére jellemző q

s fajlagos csurgási tényezőt — a kutatás cégső célját szem előtt tartva — vízzárás szempontjából jónak ítélt zsilipeken kísérleti úton meg kellett határozni. A típus-terv szerint kialakított zsilipekre így megállapított jellemző értékek közül azután a legalacsonyabbról lehet kiindulni a 2. csoportba tartozó zsilipekre vonatkozó q

s érték felső korlátjának megállapításakor. Kísérleteink során három zsilipen határoztuk meg az elzárószerkezetükre jellemző q

s értékeket. Ezek a következők voltak: 1. A Kis-Pándzsa 0 +100 km szelvényében az árvédelmi töltésbe épített aknás csőzsilip. Ennek elzárószerkezete 80x110 cm nyílásmérettel MOT III. 10—35/59 típusterv szerint készült. Az ékek a táblát jól leszorították, de a teljesen lezárt tábla alatt 3 — 4 mm széles rés maradt. E zárási hiba kijavítására a kísérlet időpontjáig nem nyílt lehetőség, ezért a kísérletek tartamára juta-csíkkal tömítették el a rést. A kísérleti úton meghatározott q

s érték így csak a tábla három oldalának vízzárását jellemzi. E három oldal mentén koncentrált sugarú vízkilövés nem volt észlelhető. 2. A Marcal 9. sz. műtárgya árvédelmi töltésbe épült aknás csőzsilip. Elzárószerkezete 80x 110 cm nyílásmérettel MOT III. 10 — 35/69 típusterv szerint készült, de jobb vízzárás biztosítása érdekében a zsiliptáblát 3 mm vastag gumilemezzel vonták be. Koncentrált vízsugarat nem lehetett észlelni, de a nyílás záradékvonalánál mérsékelt csurgás volt tapasztalható. 3. A К. IV. öntözöfiirt-főcsatorna 18 + 584 km szelvényében а К. X. öntözőcsatorna vízkivételi zsilipje MOT III. 10 —38/59 típusterv alapulvételével 120x150 cm nyílásmérettel épült. A négy oldalon záró ékes leszorításéi elzáróberendezés durva hibáit a kísérleteket megelőzően kijavították. Ennekellenére a tábla kerületén mindenütt jelentős — bár nem sugárban lövellő — csurgás jelentkezett. A kísérleti körülmények és mérés módszere A kísérletekhez kiválasztott zsilipeknél olyan körülményeket kellett biztosítani, hogy a nyomómagasságot minél tágabb határok közt változtatni lehessen és az egy-egy mérés időtartamára kis ingadozással állandó szinten maradjon. Emellett az átcsurgó igen kicsiny vízhozamok méréséhez kellett megfelelő körülményeket kialakítani és megbízható mérési módszert kidolgozni. A kísérleti körülmények és a mérési módszerek az 1. és 2. zsilipnél azonosak voltak. Mindkét zsilip aknáját betétpallóval le kellett zárni, hogy azokban szivattyús vízátemeléssel a szükséges felvízszint előállítható legyen. Az átcsurgó vízhozamot botúszós sebességméréssel határozták meg a csőáteresz mentett oldali sípfejénél beépített vízszintes koronájú bukóval felduzzasztott alvízben A bukó alatt összegyülekező vizet szivattyúzással távolították el. A vízszintek észlelésére a zsilipaknában és a csőáteresz sípfejénél 1 cm beosztású lapvízmércéket helyeztek el. Ezek relatív helyzetét 1 mm pontosságú szintezéssel határozták meg. A zsilipküszöb és a záradékvonal magasságát a lapvízmércékre vonatkoztatva mérőszalaggal mérték meg 1 cm-es leolvasással. Szintén 1 cm-es leolvasásokkal állapították meg a nyílás méreteit is. Egy-egy mérés időtartamára a felvízszintet ±2 cm ingadozási határok között állandó szinten tartották, miután a szivattyú vízszállítását megfelelő fojtással összhangba hozták az elfolyó vízhozammal. Az alvízszint a mérés-sorozat alatt gyakorlatilag változatlan maradt. A botúszós sebességmérést mindkét zsilipnél 5 függélyben, az 1. zsilipnél kétszeres-, a 2. zsilipnél négyszeres ismétléssel végezték el. A szél zavaró hatását szélvédő ernyővel küszöbölték ki. Az 1. zsilipnél 5, a 2. zsilipnél 4 különböző nyomómagasság mellett határozták meg a vízhozamot. A mérésekkel meghatározott vízhozamok szórását is kiszámították. A 3. zsilipnél a kísérleti körülmények az 1. és 2. zsilipekhez képest egyrészükben eltérőek voltak. Itt ugyanis a felvízszint magasságát a főcsatorna vízszintjének szabályozásával lehetett különböző szintekre beállítani. Az alvízszint változtatására