Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Molnár László: A hajdúszováti esőztető öntözőfürt és építésének néhány tapasztalata

A hajdúszováti esőztető öntözőfürt 319 d) Üzemi létesítmények és kapcsolódó beruházások Az állami célcsoportos beruházásként megvalósuló fő- és szolgáltatóművi létesítményekhez kapcsolódnak egyfelől a közvetlen öntözési, vízrendezési üzemi beruházások és az agronómiai előfeltételek megteremtésével kapcsolatos munkák (táblásítás, dülőút, hálózat kialakítása) az öntözőfürtön belül, másfelől a közvetett üzemen belüli és üzemközi vízrendezési, valamint a termelés-fejlesztéssel összefüggő — az üzem fejlesztési tervében rögzített — beruházások (tehenészet, sertéstelep stb.). A közvetlen és a közvetett jellegű kapcsolódó beruházási munkák egyaránt folyamatban vannak az üzem saját kivitelezésében. Az összhang az állami művekkel biztosított és az építési ütem megfelelő. Időnként visszatérő gond az üzemben az állami támogatással, saját erővel, hitellel kombinált pénzügyi tevékenység rendezése, az ellátottság biztosítása. Egyelőre nem valósulnak meg azok az öntözőtelepek (300 kh ac. és 262 kh legelő, lásd az 1. ábra jobb oldalán), melyek az öntözőfürtön kívüli területeken biztosítanák az öntözés lehetőségét. Az üzemen belüli vízrendezésekre jellemző az, hogy az építés alatt álló első ütemes öntözött területen (1426 + 264 kh) a felszíni csatornahálózat elkészült, 15,3 fm/kh, illetve 2,66 km/km

2 sűrűséggel; a talajvízszint észlelő kúthálózat kiépítése folyamatban van. Az üzemen belüli vízrendezési csatornák nyomáskiegyenlítéssel és szovjet csatornanyitó ekével készülnek*. A gazdaság területe nem belvízjárta. Hosszú évek alatt az előfordult maximális elöntés nagysága 200 ha körül volt. A tízéves intervallumban rendelkezésre álló talajvízjárási adatok szerint a talajvízszint átlagos szintje 288 cm a terep alatt (maximum 162 cm, minimum 368 cm). Fentiek miatt a fokozott talajvízszint-szabályozó rendszer kiépítését nem terveztük. 3. Gazdaságossági kérdések Összefoglalásként és az eddigiek kiegészítésére ide tartozik annak megemlítése, hogy a nem minden gond nélkül, de előkészítettségében, tervezésében és kivitelezésében jól megalapozott beruházás minden bizonnyal hasznos lesz. A Lenin termelőszövetkezet üzemfejlesztési tervében a megvalósuló öntözés gazdaságosságával külön nem foglalkoztak. A tervezett mezőgazdasági beruházások gazdaságosságát összetetten vizsgálták és a gazdálkodás eredményességével kapcsolatban (többek között) az alábbi mutatókat dolgozták ki: 1 kh közösen művelt területre eső nettó jövedelem 3 097 Ft A beruházások megtérülése tsz. szinten 4,49 év A beruházások megtérülése népgazdasági szinten 10,34 év Tekintve, hogy a növénytermesztés részaránya a nettó jövedelemből 60,9%, arra lehet következtetni, hogy az öntözéses beruházások megtérülési ideje belül van a teljes megtérülési időn. Megnyugtatásul és további biztosítékul szolgál az üzemek számára az, hogy az 1020 m

3/kh tervezett vízfelhasználás mellett a hidránsnál előállított magasnyomású öntözővíz díja (a vízszolgáltatási díj) 0,60 Ft/m

3. Kiegészítésül készítettük a 11. ábrát, mely a vízszolgáltatási díj változását szemlélteti az állandó költség (1), valamint a hidránsnál (2) és növénynél (3) vett összes költség értékeivel. A költséggörbék az állami beruházásként megvalósuló felszín alatti csőhálózatú öntözőfürtök létesítéséről és vízszolgáltatási díjáról megjelent — és már hivatkozott