Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

2. füzet - Balogh János: Az öntözőművek méretezése növénytermesztési alapon (első rész)

Az öntözőművek méretezese 197 fordulókon belüli, egyidejű önliizést kell biztosítani valamennyi —• a mértékadó öntözési időszakban öntözendő —- növény teljes területe számára. A méretezésnél viszont teljesen figyelmen kívitl hagyhatjuk azoknak a növényeknek vízigényét, melyek csupán a mértékadó öntözési időszakon kívül igényelnek öntözővizet. A szükséglet szerinti vízellátás esetében a vízkivételek teljesítőképességének méretezésére példaként a VII. táblázatban ismertetjük az egyik automatikus esőztető öntözőfürtben a nyomásközpontok teljesítményének meghatározásához alkalmazott vízhozamigény-számítást. 2. Az öntözővizei szállító és elosztó művek méretezése a növénytermesztés igénye alapján Az öntözőfürtök, rendszerek és telepek vízszállító és osztómüveinek méretezésénél a vízellátás vezérlésének van döntő befolyása. A vízszállítás, illetve a vízszétosztás üzeme lényegében kézi, vagy automatikus vezérléssel oldható meg. Az öntözési üzem során viszont lényegében folyamatos vagy szakaszos öntözővízellátást alkalmaznak. Üjabban a technika fejlődése lehetővé tette a vízkivételek, illetve a vízszétosztás automatizálását. így vált lehetővé az öntözési üzem — ivóvízellátáshoz hasonló formájának — a tetszés, vagy szükséglet szerinti vízszolgáltatásnak a bevezetése is. Ennek megfelelően, az irányzat az, hogy a termelő részére minél kevesebb megkötöttséget jelentő öntözővíz-elvezetési lehetőséget biztosítsunk. így beszélhetünk az öntözővízellátás kötött és kötetlen formáiról. Az öntözővízellátás kötött formáinál az öntözővizet használó termelő valamilyen időrend (vagy órarend) szerint használhatja az öntözőtelephez csatlakozó szállító-, illetve öntözőhálózat vizét. Az időrend betartását — a vízhasználat ellenőrzésével, — a jogtalan, nem engedélyezett vízkivétel büntetésével és végül - a hálózat egyes részeinek csupán időszakonként történő feltöltésével lehel biztosítani. A kötetlen, vagy ahogy a nyugateurópai terminológiában elterjedt, a szükséglet vagy tetszés szerinti öntözővíz felhasználásának elvét egyre kiterjedtebben alkalmazzák az olasz és francia, meg az Egyesült Államok-béli öntözéseken kívül a szocialista országok öntözéseinél is. A szükséglet szerinti vízfelhasználást az esőztető öntözések rohamos terjedése, a beépített nyomócsőhálózatú fürtök és rendszerek kialakulása, az ezekben, továbbá a nyílt csatornahálózatban szükséges vízkormányzás automatizálása tette lehetővé. A kötetlen vízfelhasználás során a termelő akkor használja az öntözési idény teljes tartama alatt a rendelkezésre álló öntözővizet, amikor az öntözött növényeinek erre szüksége van. Az öntözendő kultúrák elhelyezkedésének azonban — az öntözővíz-szolgáltatás bármely típusánál - döntő jelentősége van az oszlóhálózatelemei egyedi teljesítőképességének meghatározásánál. Az öntözendő kultúrák elhelyezésének értékelésénél azonban eltérő utakat kell követni. Az öntözendő kultúrák szerkezete ugyanis állhat — hasonló vízigényű és a területen rotációban levő, vagy — eltérő vizigényü kultúrákból, ahol az egyik állandóan helyhez kötött (pl. szőlő, gyümölcs stb.) és